"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
Nézd a Vendégkönyvet
Kékmadár
Füzetek 
Utólagos köszönet!
Gimnáziumba jártam Balaton Tapolcára.
Kint voltunk a sulival szüretelni a határban.
Vártuk a buszt és leültünk az útpatkára, még vagy négy lány
ült mellettem. Hirtelen feltünt egy ifa teherautó, nagy sebességgel
jött felénk... húztuk magunkat össsze ahogy csak lehetett, volt aki
teljesen hátradölt, mindenki nevetett milyen gyorsan húz el mellettünk.
Én felhuztam a lábam az útpatkára teljesen és néztem magam elé...
egy pillanat alatt átment a lábamon a hatalmas kerék...
mind két lábfejemen átgurult...
Felugrottam, ahogy az ifa elment... és kiabáltam, hogy átment a lábamon..
Lehuztuk a zoknit, látszott a zuzodás a ball lábfejemen és
a jobb lábfejemen egészen magason egy horzsolás...
Elvittek a korházba...
Nem történt semmi csak kis horzsolás, semmi eltörve semmi megrepedve.
Furcsán is nézett rám a doki, és kérdezte: bitos az ifa ment át a lábamon ?
Hisz látszik a horzsolás... de hihetetlen volt, hogy nem tört el.
Az egész város errõl beszélt másnap, mindenki hitetlenkedve mesélték,
hogy egy gimnazista kirakta a lábát az ifa elé...és semmi baja.
Pedig nem így volt... nem raktam ki... és nem tudom, hogy miért csak az
enyémen ment át... hisz ott volt meg egy pár lány mellettem...
Nem jól esett, hogy senki nem hitt nekem...
de hát ott volt a lábam bizonyitéknak...
Sose köszöntem meg Õrzõ angyalomnak, hogy vigyázott rám :)
Köszönöm!
Vissza