"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
Nézd a Vendégkönyvet
Kékmadár
Füzetek 
Titoktalan város...
Leülök és figyelek... olyan érdekes terem ez...
Tudom, hogy a csoport minden tagja, egyre vár... egyfajta egyensúlyra...
De vajon mire ? ... igazán mi az amire mindenki vár ?
Itt ott megszólal egy lélek...és elkiabálja éppen mit érez....
Senki nem figyel rá... másik megszólal... és hirtelen mindenki tanácsokat dobál...
Csend... és várakozás... bizalmatlan álapot...
Egyenként megy a dolog... egy személyben megbízok...
de jajjj másnap éppen Õ tárgyalja ki az én bajom :)
Hol maradt a bizalom ? ...
Szívem szomorúan bámul...
Érzem, hogy az amit átéltem... önmagammal... azzal segítenének önmaguknak...
lelkek rabságban homályos világban... csak egyetlen egy dolog tud szabaditani...
Õszintén mindent ki!!!
...Úgy ahogy van, feketén fehéren... nincs színezés, nincs szépítés, nincs félrebeszélés,
nincs takargatás, nincs félelem, nincs kertelés, nincs szégyen és nincs veszély, nincs kritika,
nincs lenézés... nincs gát ami leláncolná lelkem mondandóját...
Így szabadon, õszintén, láthatom meg igazán, mit gondolok én, és mit gondol más!
Gondolatok bezárva, lelkeket láncolva... hogy lesz ebbõl nyugalom ?
Elképzelem azt a helyet, amit szívemben "cipelek" nehéz súly így hinni benne...
Csodálatos varázs város... ahol minden ember önmaga, úgy ahogy van, ahogy érez...
nem számit, hogy éppen mit tesz... egy számit csak itt-ott, ne legyenek titkok...
Õszinten és szabadon... titoktalan világom...
Milyen egyszerü ? és mégis milyen "nehéz"... félve takarjuk önmagunk mások elõl,
nehogy ránk tapossanak.. nehogy megalázzanak, nehogy lenézzenek, nehogy ne szeressenek,
nehogy ne kérdezenek, nehogy ne akarjanak, nehogy ne kedveljenek,
nehogy ne higgyék el amit éppen érzek... nehogy ne...
Oh elképzelve elõre... mi lesz mikor már nincs titok.
Mennyi lakat lelkeken... hogy leszünk így szabadok ?
Vissza