"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
Nézd a Vendégkönyvet
Kékmadár
Füzetek 
Remény...
A fiam hét éves..
Egy este kérdezte tõlem mennyibe kerül egy ház?
Mondtam neki sok sok ezer dollár...
Rám nézett és furcsa arcot vágott...-miért nem csak 100?
és akkor mindenkinek lehetne háza...az otthontalanoknak is.
-Miért anya ?
Sokba kerül az épitõanyag, sokba kerül a munkaerõ, feleltem.
Csodálkozva nézett rám...
De mi lenne ha nem lenne pénz ? akkor csak bemennénk az üzletbe
és elhoznánk ami kell hozzá.
Akkor mi lesz a munkásokkal ? hogy fognak járni dolgozni? -kérdeztem.
Válasza világos tekintetében volt... mindenki csinálja amit tennie kell.
Az üzletek nyitva vannak mindenki számára.
Mondom neki, de akkor hamar kifosztanák az emberek az üzletet.
Válasz:...dehogyis...mindenki csak annyit hozz el, amire szüksége van.
És boldogan élnek...mindenki!
Sokaig rágtam ezt az álomvilág képet amit a fiamtól kaptam...
Töprengtem vajon elérhetõ-e ? Ekkora béke és szeretet az emberek közt,
hogy mindenki csinálja a maga dolgát... és boldogan élhessen.
Nem dolgok rabságában, pénz hajtásában, kapcsolatok függõségében élnének.
stb, stb, stb, ami boldogtalanságukat okozza.
Önzetlen szeretet...hogyan tanítsa meg az a szülõ a gyereknek aki önmaga
nem gyakorolja ?
Ezért fontos, hogy magunkat kitisztázzuk elõbb és így gyerekeink szeretetben
nõjenek fel...
Világunk érzéketlen... sokáig nagyon bántott engem...úgy vágytam egy más világra
ahol mindenki csak jó és boldog egymás mellett és mégis mindenki együtt van...
De mostanában olyan érzésem van... hogy éppen annak irányában tartunk, ki lasabban ki gyorsabban...
A világunk nem fog megváltozni egyiknapról a másikra...
Kis világunk akkor lesz békés, ha mi magunk békésen nézünk rá...
akkor aztán megfordul és értelmessé vállik.. mindenki saját útját járja...
Egyenként apránként változnak az emberek... akik megbékéltek a világgal belürõl
azt a többiek látják kivülrõl...
és pont ezek az emberek a belsõbol áramló szeretettel mozgatják meg a körülötte levõ embereket...
Lassu folyamat... de ha nem müködne akkor minek is vagyunk a világban?
Hosszú út... de kinek is vagyunk igazán felelössek ? ha nem önmagunknak...
Úgy érzem a kis álomvilágunk elöször bennünk él, hogy ezt kisugározhassuk másokra...
Ezért látom fontosnak, hogy megtaláljuk belsõ békénket...
Mindenki magáért felelõs, hogy elérje a békét szívében...
és ebbõl beindul majd másiknak a szíve, hogy belsõ békéjét keresse...
Ez nekem nagy reményt jelent... lelkesedést, hogy nem hiába keresem önmagam békéjét...
minden nap jobban és jobban érzem magam... és reménykedem...
Szeretnék szeretni egész nap és egész éjjel...minden pillanatban ezt érezni,
ami eltölt engem ha szerethetek...
Olyan könnyü mégis nehéz...de ez a béke ami elönti lelkem nem hagy nyugton...
hogy probálgassam és ne adjam fel addig míg minden nap, minden éjjel minden pillanatban,
szerethetek valakit-valamit, mindent-mindenkit.
Vissza