"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
Nézd a Vendégkönyvet
Kékmadár
Füzetek 
Porszemek...
Tele vagyunk illúziókkal, ezt annyi helyen olvassa az ember, mondják
mindenfelé.... de tudod mi a legnagyobb illúzió?
Hogy az is illúzió, hogy minden illúzió!
Egy icipici porszem a legfontosabb amit annyi minden takar, és mégis
mindenhol megtalálható... mindenhol elérhetõ.
Apró porszem, mely a levegõbenlebeg... szinte láthatatlan, de mégis ott van...
(mint, mikor besüt a nap az ablakon, lehet látni mennyi sok úszkál a levegõben...
mégis árnyékban semmi sem látszik... )
Semmi másra nincs szükségünk, csak elõszedni a porszemet, és
átélni, és élvezni, és annak élni, és vele élni, és csak élni
(most bõgni van kedvem) és ez olyan nehéz?
Annyira megkomplikáljuk a dolgot... annyira
nehéznek mondják, olvassuk, tapasztaljuk...
és mégis minden csak egy porszem...
Szilveszter délutánján néztem egy filmet... abban volt egy mondat:
Isten így felel az embernek: Neked annyi a dolgod hogy megnevetesd az embereket,
mosolyt hozz a szívükre. Azért Teremtettelek!
Elgondolkoztam ezen..., és bizony, minden egyes embernek megvan a maga kis
belsõ kincse, apró tulajdonsága amit csak Õ tud úgy igazán... nem nagy
"csodákra" gondolok én, nem gyógyításra, felhõk feletti repülésre meg
mindenféle misztikumra...
Egyszerû természet, egyik mosolytat, a másik lehet éppen a legjobb sirató...
a harmadik jó hallgató, a negyedik jó író, az ötödik csak mosolyog... stb.
stb. .... pici - pici apró porszemek!
Az egész föld porszembõl áll össze............
Emlékszem az órára mikor elhoztam a szívembe a porszemet...
emlékszem a jelekre, mik mosolyogtak nekem, azóta egyfolytában látom a
láncolatot...
Egyfolytában látom õket... mert akarom látni, és élvezem látni, és érzem,
hogy más dolgom nincs ezen a földön, csak figyeljem mások porszemét, és
szeressem õket úgy, ahogy vannak... és ahol csak tudom mondjam el amit
gondolok... amit érzek... nem baj hogy nem értenek,
nem baj hogy nem figyelnek...
majd emlékeznek.
Vissza