"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
Nézd a Vendégkönyvet
Kékmadár
Füzetek 
Parányi emberkék
Delután meditáltam és meglepõen hamar, nagyon mély álapotba kerültem...
Olyan jó érzés volt, csend és nyugalom, nagyon boldog voltam...
minden és mindenki tökéletesnek tünt és érzõdöt... valami fantasztikus egység...
Ebben a nyugalomban úgy éreztem nõ a testem... egyre nagyobb és nagyobb
vagyok és ami körülöttem van az mind én de úgy, hogy bennem van...
Ahogy nõttem... úgy került minden körülöttem levõ dolog, ember, részem...
úgymond testemen belúl voltak... így tudnám igazán éreztetni milyen érzés volt...
Mar ott tartottam, hogy az egész világot éreztem testemen belül... fantasztikus
szeretet töltött el... úgy éreztem, hogy szét csattanok attól a sok szeretettõl amit éreztem...
Akkor értettem meg igazán ... mit is érezhet Isten irántunk...
valami fantasztikus végtelen szeretet...
azt hiszem nem igen fogtam fel , mert leirni nem tudom milyen érzés,
hisz nincs rá szó... és akármilyen szó csak megkózelitené azt az érzést.
SZERETET.
Kicsi apro emberek... éreztem, hogy milyen kicsik, milyen más mindegyik...
és mennyire nem számit, hogy egy pici emberke "rosszat" csinál
hiszen a teljes képben, mint egy pórszem... de minden pórszem nagyon fontos...
Parányi emberkék a nagy világban...
sokat izgulunk mikor teszünk jól és mikor rosszul...
közben meg mindegy!
és elfelejtjük a legfontosabbat: ...
Vissza