"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
EmailNézd a Vendégkönyvet
Kékmadár
Füzetek 
Önzetlen szeretet...
Sokáig kerestem, vártam, hogy majd valaki igazán mélyen önzetlenül szeret engem!!
Sok csalodáson mentem át... várakozáson... vártam, hogy majd most,
talán most, talán ez, talán az...
Most nem kimondottan szerelmi kapcsolatokra gondolok...
csak úgy általában kapcsolatok... mindenféle...
Anyuka volt az, aki igazán ónzetlenül szeretet engem, a szülõk mutatják meg nekünk mi is az...
aztán ahogy felnövünk, önzök leszünk, és õk is jobban elõhozzák az önzõséget...
önzetlen szeretet homályba kerül...
De igazán a szülõ-gyerek kapcsolat csak egy töredéke annak a csodálatos
önzetlen szeretetnekamit Istentõl kapunk...
Igy tanítja meg nekünk, vezet rá minket, hogy milyen az Õ szeretete.
Egy életen át keressük azt, várjuk azt, hogy valaki szeressen minket
úgy mint Isten ... önzetlenül, határtalanul, mindegy hogyan képzeljük,
mindegy mit csinálunk, úgy vagyunk jók ahogy vagyunk, kivül belül,
nem kell szinészkednünk elótte, hogy jobbak legyünk a szemébe...
Hísz úgy szeret minket ahogy vagyunk, amik vagyunk.
Azt hiszem... nincs olyan ember...ez most oly reménytelenül hangzik.
De így érzem, hogy mindenki csak önzón vár valamit a másiktól...
az önzetlen szeretetre nem figyel senki, vagy nagyon kevesen.
Eleinte vágytam arra a valakire... de most már beérem (sõt) Isten szeretetével,
amit Õ add nekem, nyugalmat, békét, szeretetet, senkitõl nem kaphatom
meg itt a földön.
Ez így van jól... ha itt megkapnám akkor nem hajtana a vágy, hogy keressem
várjam, hogy érezhessem Tõle... nem ismerném meg soha az igazi szeretetet.
Most köszönöm meg neked Édes jó Istenem, hogy szeretsz Te engemet!
Mást nem tudok én adni neked, csak szeretetem...
Hogy tudom én igazán megmutatni hogy szeretlek?
Gyakorolom az önzetlen szeretetet, amit Tõled kapok, tovább adom.
Szeretem minden gyermekedet!!!
Vissza