Fuzetlapok VIII
Meg kell tanulnotok különbséget tenni a földi és a mennyei Szeretet között. A földi szeretet ragaszkodik a dolgokhoz, személyekhez, és ha jól utána gondolsz, sohasem önzetlen.
A mennyei Szeretet mindent átható, átfogó Szeretet, egyformán terjed ki mindenkire, ez az Úr Szeretete. Mi az O szolgái, ettol a Szeretettol áthatva végezzük munkánkat, ez irányít bennünket, mindent ennek rendelünk alá.
A földi ember tevékenysége nem a szeretetbol indul ki, kötelesség, érdekek, egyéb okok motiválják, és majd a sor végén esetleg szóba jöhet a szeretet is, mint fizikális, testi érzés.
A ketto között minoségi különbség van, amit csak nagyon kevés ember érzékel, fog fel. Minden cselekedet alapveto mozgatórugója a Szeretet kellene, hogy legyen. Aki az Úr útjára akar lépni, annak alapvetoen meg kell változnia, cselekedeteiben a Szeretet kell, hogy motiválja, minden mást ez alá kell rendelni. Meg kell tanulni, feloldódni, a kötöttséget, a falakat, amiket az ember maga köré épített bármilyen okból, le kell tudni, rombolni. Amíg ez nem sikerül neki, igazából nem fog tudni, elorelépni. Meg kell szüntetni a görcsösséget, mert csak a tökéletes feloldódás révén válik a lélek szabaddá, amíg ez nem sikerül, a test a lélek börtöne. A földi életben a gátlások, és a falak gyermekkortól fogva, fokozatosan alakulnak ki. Az ember egyre többet vonul vissza a csigaházába, védekezésképpen. Ezek a visszavonulások egyre távolabb viszik ot az Úrtól, az O Szeretetétol. Nem tud hinni benne, nem fog hinni még önmagában sem. A kituzött célokat pedig csak akkor lehet elérni az Úr útján, ha a cselekedeteket a hit és az Úr által megmutatott Szeretet vezérli. Minden más vezérloelv hamis, rossz irányba terel, és egyre távolabb visz a helyes úttól. A Szeretet kifejezés más értelmezést nyer, mint amit valójában jelent. Ezért nem tudja földi szavakkal elmondani az, aki találkozik az Úr Szeretetével, hogy milyen is az valójában. Ezt csak átélni, átérezni lehet. Kevés hozzá a szókincsetek. Az Úr Szeretete nem csak szó, hanem Szeretet-rezgés, csak az érzékeli, aki érti a tartalmat, és rá tud hangolódni a hullámhosszára. Az Úr, aki a lelkét adta az embernek, vele adta az O Szeretetét, türelmét és alázatát. Az ember, ezen kívül, szabad akaratot is kapott. (Errol késobb még sokat fogsz hallani, akárcsak a Szeretetrol.) Ez a szikra, csíra minden emberben benne van, csak igyekeztek jó mélyre eltemetni. Néha megszólal, akkor még mélyebbre taszítják, még egy falat húznak elé, mert a hamis emberi valóság nem tud mit kezdeni vele, nem tudja mire használni. Pedig a Szeretettel hegyeket lehet mozgatni, ahogy az Úr is mondta példabeszédében. Valójában még ennél is többre képes. Az O Szeretetével csodákat lehet cselekedni, amit az ember az általa ismert tudományos tételekkel meg sem tud magyarázni. Mivel az ember a saját eszét helyezte mindenek fölé, ilyen esetekre nem talál magyarázatot, ezért aztán kategorikusan kijelenti, hogy ilyen nincs. Még akkor sem hiszi el, ha látja. Számtalan esetben fogod majd tapasztalni, mint ahogy tapasztaltad is már. Mert az emberi érzékszervek csalókák, soha nem az igazságot érzékelik. A teljességet csak az ismerheti meg, aki személyes kapcsolatba kerül az Úrral, az Úr Szeretetével. Az ilyen ember nem csodálkozik, nem kételkedik, hanem tiszta szívvel hiszi, hogy az Úr mindenre képes. Aki az Úr Szeretetét magáévá teszi, képes ilyen csodákra, illetve akkor már azt is tudja, hogy ez nem csoda, hanem Szeretet.
Tudja azt, hogy a dicsoség nem az övé, hanem az Úré.
Jézus azért jött a Földre, hogy megmutassa az Utat azoknak az embereknek, akikben nem aludt ki teljesen a láng, a Fény, hogy lehetoséget adjon minden embernek, mert minden embernek Önmagát kell megváltani. Ahhoz, hogy az Úr közelébe kerüljetek, és elnyerjétek az O kegyelmét, minden embernek egy kissé "Jézussá" kell válni. Emberi testben mutatta meg az Utat, emberként élt, emberként szenvedett, de nem emberként szeretett. Csak ez az egyetlen Út létezik, ami igaz, más nincs. Az Úr csak akkor bocsátja meg a bunöket, ha az ember belátja, és megpróbál szeretetben, a Szeretet által vezérelve élni. Ez az Út rögös, nehéz, ezért az ember, természeténél fogva, nem akarja vállalni. Kényelmesebb Jézus nélkül élni. Mert azt hiszik, nincs, aki számon fogja kérni a cselekedeteket, és nemcsak azokat, de még a ki nem mondott gondolatokat is, ha eljön az ido.
Ez az ido lassan közeleg, még akkor is, ha az emberek nem hiszik. Közelebb van, mint gondolnák.
Vegyétek észre, ha Jézus kopogtat az ajtón, mert aki kinyitja és befogadja Ot, elnyeri a kegyelmét, az Úr Szeretetét.
Az Úr mérhetetlen Szeretete költözzön a lelketekbe, az otthonotokba. Töltsön be mindent napsugár, mert ez a napsugár a Fény.
1992.
xxx
TANÍTÁS
(messzirol jött)
Most megkapod a választ, hogy hol buktál el.
Valóban úgy volt, hogy ketten együtt dolgoztatok, te voltál a vezeto, o pedig a helyettesed.
Az Úr birodalma egy szoros egység, amelyben az ember - ez nem jó kifejezés -, aki ebben dolgozik, felkerül, és odafigyel, látja, hogy mindennek megvan a maga miértje, és oka. Ha minden nap elvégzi önmagában az eloírt gyakorlatokat, megérti az összhangot. Még nekünk is el kell végeznünk bizonyos gyakorlatokat, nem hanyagolhatjuk el önmagunkat, bizonyos képzéseken mi is átesünk.
Te annak idején elhanyagoltad magad, a kapott utasítás ellenére olyat cselekedtél, és olyan súlyosat, hogy egyenesen a mélybe zuhantál, és számkivetett lettél. Olyan súlyos volt a bunöd, hogy a legaljára kerültél. A kapott parancs ellenére cselekedtél, mert elhanyagoltad önmagad képzését és rendben tartását annak idején.
Ezért nem voltál már képes, alkalmas rá, hogy fölfogd a kapott utasítást és a parancs lényegét. Igen nehezen helyrehozható hibát vétettél. Társaid ottmaradtak teljesen lehetetlen helyzetben, és igazán nagy eroket kellett bevetni annak érdekében, hogy a hiba helyrehozható legyen. Ezt azért nekünk kell elmondani - vagy kellett és kaptunk rá engedélyt -, és nem a társaidnak, mert ok még ma is abban az állapotban vannak, oket is hátráltattad, ma is érzik ennek a hátrányait.
Ez az, amiért félsz önmagadtól, mert ma sem tudod magad - a mi törvényeink szerint, a kapott utasítások szerint - összerendezni, ma sem vagy rá képes. Szétesel.
Nem fogod föl a dolgok lényegét. Amit nem értesz - annak önmagad vagy a gátja. Önmagad miatt nem érted.
Talán ez megsejteti, megérteti veled. Ez az utolsó lehetoséged, de visszafordulhatsz, mert szabad akaratod van, mert még mindig ott állsz a keresztezodésben. Akarnál erre az útra lépni, de talán önmagadtól félsz a legjobban, nem az Úrtól.
Önmagadtól, hogy vajon tudod-e teljesíteni. Vajon nem követed-e el ugyanúgy a legkisebb esetben is a hibát, hogy meginogsz. Pedig aki az Úrban bízik, az még sosem csalatkozott. Lehet, hogy idonként az utasítása érthetetlennek tunik, de nekünk nem az, mert mi szeretjük ot. A szeretetünk és hitünk tesz képessé, alkalmassá arra, hogy ha nem is rögtön, de megértsük az O akaratát.
Ez egy óriási nagy birodalom, itt minden egyes sejtnek összhangban kell muködni. De ugyanaz van a Földön is. Vagy vegyük a legkisebb dolgot, az emberi szervezetet, amely hasonlóan parányi sejtekbol tevodik össze - csak egy lógjon ki a sorból, már tönkreteszi az egészet. S te ezt tetted annak idején. Az egész muvet tönkretetted a saját akaratoddal. Iszonyú kárt okoztál. Társaid közül egyik sem érezte magát olyan erosnek, hogy megállítson. Illetve csak a helyettesed, aki még ma is okolja magát, hogy ha o közbelépett volna, megakadályozhatta volna - pedig akart, csak te nem engedted. S még ma is ez a dilemmája, hogy hiszen akkor is annyira közbe akart lépni, meg akarta akadályozni, és nem tudta. S ma vajon vissza tud-e hozni? Vagy el tud-e vinni egy bizonyos szintre, ahonnan már könnyebb lenne?
De te saját magad gátolod megint, így nem tud mit tenni. És megint minden elvész.
Mi nem akarunk fenyegetni, ezért legjobban önmagadtól félsz. Ezért nem tudsz egyedül lenni, mert az az ember, akinek a lelkiismeret tiszta, akinek hite van, az képes egyedül lenni. A te legeslegnagyobb feladatod önmagad legyozése, ami nagyon nehéz. Ki kell irtani magadból azt, ami a bukásodat okozta. Ehhez kapcsolódik a múltad, és sok minden, amit a társaid elmondtak. Vannak dolgok, amiktol azt hiszed, megszabadultál, s közbe nem. Önmagaddal viaskodsz a legjobban, legnagyobb ellensége vagy önmagadnak. Bár nem ítélünk el, mert tudjuk, nagyon nehéz helyzetben vagy. Olyan vastag burkot, várat építettél magadban, hogy eltitkold, életed azzal telt az elmúlt idoszakban, hogy körbeépítsd, körbebástyázd azt a piciny szikrát, ami benned van. Mert bántott, és azt hitted, körbe tudod építeni, el tudod rejteni, el tudod hallgattatni. De amit saját magad építettél, azt most le kell rombolni, ha nehezen is. Mert ez a kis lángocska ott van, ég, és égne, lobogna még jobban, ha leomlana körülötte az a fal, nem is fal, bástya, amit köréje építettél...
Ennyit szabad elmondanom.
Mi sokkal magasabb szinten vagyunk, és tudom, kíváncsi vagy, kik vagyunk voltaképpen. Mi segítettünk annak idején helyreállítani a leromboltakat. Még mindig a mi segítségünkre szorulnak, mert alapvetoen még mindig nem muködik teljes egészében a dolog. Az Úr kegyelme mérhetetlen feléd, hiszen az akkor okozott kár, és a haragja letaszított a legsötétebb mélységbe. De mivel volt vállalkozó, aki lejött érted, megadta a lehetoséget, hogy ezt tudd meg, hogy legyen lehetoséged arra, hogy visszakerülj.
Mert az Úr képes egyetlenegy gyermekéért is ekkora áldozatot hozni, hogy akár minket, akár volt társaidat bekapcsoljon és elküldjön. S mi ezt örömmel tesszük, szeretettel jöttünk el hozzád.
Ne érezd szemrehányásnak, amit mondtam, csak nagyon kérünk, próbáld magadévá tenni.
Szeretettel jöttünk el hozzád, elhoztuk neked az Úr szeretetét, és nagyon kérünk, próbálj meg hinni! Egyetlen dologgal rombolhatod le a saját magad által, saját magad körül épített bástyát - hittel, szeretettel és alázattal. Mert nagyon önérzetes vagy, az a baj. Ha képes lennél egyszer végre alázattal, a kituzött cél érdekében mindent elfelejteni, és lehajtott fovel végigmenni az Úton. Alázattal- szeretettel-hittel meg tudnád tenni! Nagyon önzo lettél, hihetetlen mértékben, de ez a felépített bástyának köszönheto. Próbáld meg egyszer végre ne magadat tenni az elso helyre, hanem a harmadikra, a negyedikre, és akkor menni fog a dolog. Ne azt nézd, neked mi a jó, vagy jó-e ez. És vajon le tudsz-e mondani mindenrol? Mert itt dol el, le tudsz-e mondani eddigi életedrol, s akkor a bástya meginogna. Amihez most még ragaszkodsz, bármennyire is mondod, hogy nem. Fáj belül, de azt is te építetted fel, s nem tudod letenni. És egészen addig, amíg le nem tetted - bármennyire is fáj és hiányzik -, büntetésben maradsz, mert ez az alapfeltétel, e nélkül nem tudnád újra kezdeni.
Megpróbálunk minden segítséget megadni, igazán nem panaszkodhatsz. Ha le tudnád tenni - volt már az Úr életében is példa, hogy ha valamit letesz az ember, és valóban szívvel, lélekkel teszi le, akkor visszakapja - visszakapnád. Most, bármennyire is ragaszkodsz hozzá, nem kapod meg, amit vársz, csak ha teljes mértékben, tökéletesen becsuktad magad mögött az ajtót. Eljön az ideje, amikor visszakapod. És olyan örömet lelsz benne, hogy nem is képzeled. De ennek az a feltétele, hogy teljes egészében le tudd tenni, úgy, mintha nem is lenne.
Bármennyire is fáj, nincs most rád szükségük. De mondom, megígérjük, ha leteszed teljes szívedbol, ha képes vagy annyira elfelejteni, akárha nem is lett volna, visszakapod. Mert az Úr ad, illetve a te esetedben elvesz, hogy aztán legyen mit visszaadnia. Mert még mindig ez foglalkoztat, s ha nagyon mélyen elmélyedsz magadban, megtalálod a teljes megoldást. De az alapfeltétel a teljes lezárás, és még egy: hátra nem nézhetsz, még gondolatban sem! Mert nem kapod vissza. Csak egyetlen esetben, ha képes vagy lezárni. És a társad elmesélte neked, hogy van hét ajtó, és a közepén ott van valaki. Minden egyes ajtón át kell tudni, menni, minden egyes ajtót be kell tudni, zárni. S amikor bezártad, ott van elotted a másik ajtó, és nem azzal foglalkozol, mi volt mögötted, hanem hogy azt az ajtót, hogy tudod kinyitni, hogy tudsz odáig elérni. Ez a dolgok lényege.
Szigorú törvények ezek, de mindennek megvan a maga miértje.
Remélem, minden olyan alapveto kérdésre választ kaptál, aminek tudatában, és ha magadévá is teszed, elindulhatsz, ha akarsz. Ez most már rajtad múlik, döntsd el magad.
Mi a társaimmal kérjük az Úr kegyelmét, világosítsa meg elmédet, hogy megértsd, amit elmondtunk, hogy része legyél annak a nagy összhangnak, amelynek valaha részese voltál. S akkor megnyered a csatát.
Igen. Ok segítenek. És mi is segítünk, mert mint mondtam, mi még ma is segítjük oket is, mert amit elrontottál, ma sem egészen üzemképes. Hiszen mind a ketten eljöttetek, és ok, akik ottmaradtak, a társaitok, a segítségünkre szorulnak.
Ezért hát remélem, hogy elhoztam a kulcsot, a kezedbe van téve. Használd föl az Úr szellemében, szeretetében, hitében és alázatában.
(1992)
xxx
Azt szeretnénk, és nagyon boldoggá tennél bennünket, ha ilyen lelki béke és nyugalom lenne benned. Hidd el, mi csak kérünk téged, és a dorgálásokat se vedd zokon.
Ezeket azért mondtuk el - és társaink is azért jöttek el -, hogy segítsünk. Azért tudatta veled az Úr, mi történt veled, mert te kerested. Bár nagy hibát csináltál, most helyrehozhatod, és nagyon sokat segítenél rajtunk.
Nagyon sokat segítenél azzal, hogy újra felemelkedsz, és az, ami most hiányzik, bepótlódna.
Tudod nehéz ezt így elmondani, mert mindennek megvan az ideje, és most még nem értenéd, de meg fogod érteni, mert most is keresed.
Tulajdonképpen érthetetlen számodra, hogy írva van az emberek számára egy könyv, és nem értik. Akkor hogyan értenék, hogyan hinnék el az összes többit.
Mi mindig veled vagyunk a társaimmal, és hidd el, nagyon szeretnénk segíteni. Tudom, nehéz feladat lett rád kiróva, de sajnos nem mi róttuk ki rád. Neked is hátat kell fordítani a világnak, és le kell tudnod mondani dolgokról ahhoz, hogy elobbre lépj. Mi megértjük, hogy az emberek ragaszkodnak a földi társakhoz, tárgyakhoz, akikhez, amikhez kapcsolódik az életük. Mégis, muszáj hátat fordítani a világnak, tudni kell lemondani, más formában visszakapod, amirol lemondtál.
Az Úr kegyelme végtelen, elküldte oket, és mi is kértük, hogy amire keresed a választ, kapd is meg lehetoség szerint. Csak értékeld is, mert meg kell mondjam, nagyon hamar elveszítetted volna gyógyító képességedet. Most nem tudnál embereken segíteni, oket tanítani.
A gyakorlatokat majd meg fogod tudni, amikor már azon a fejlettségi szinten leszel. Ez olyan, mintha az elsos gyereknek föladnának egy ötödikes leckét. Hiába mondanám el, nem értenéd, nem tudnád.
Hidd el, szeretünk téged, és mindenki hibázhat. Azért jöttünk el, mert megtudtad, amit akartál, és nem szeretnénk, ha megijednél a súlyától. Rajtunk és magadon is akkor segítesz, ha elindulsz elore, és végre becsukod az ajtót. Nyugodj meg, és az a lényeg, hogy - most földies leszek - az iskolában a legrosszabb jegyet kaptad, de megkaptad, túl vagy rajta, és most már a javításon van a sor, azon légy minden eroddel.
A másik az, hogy amit elrontottál, azt egyedül te tudod helyrehozni, mert nekünk még mindig hiányzik bizonyos rész. A te szereteteddel, mikor az Úr meglátja, hogy rálépsz az ösvényre, megtanulsz szeretni, és akarsz elobbre lépni, akkor kapjuk meg mi is, visszaépül a Szereteted által az a rész, ami most hiányzik, ami miatt többet kell dolgoznunk. Aludj jól, és ez a Béke, ez a Szeretet maradjon meg benned. Vigyázz erre a lángocskára, ami benned van, bontsd le végre azokat az iszonyú vastag falakat, amikkel körbebástyáztad magad. Tudnod kell legyozni azt a földi embert, aki vagy, és ez a legnehezebb feladat.
Segítünk, a mi feladatunk elsosorban ez. Bennünket elsosorban a veled való foglalkozásra irányítottak. Nagyon szeretném, ha erre a békére, nyugalomra, ami most benned van, annyira vigyáznál a lelkedben, hogy mindig megmaradjon. Meg tudod csinálni, mert ha te akarsz valamit, akkor képes is vagy rá. Hidd el, végigcsinálhatod, segítünk neked, melletted vagyunk, ezért jöttünk el most is. Szeress!
Lejárt az idom, mennem kell, mert van feladatunk, amit meg kell oldanunk.
Ezért, még egyszer, az Úr kegyelmével, Szeretetével, és ezzel a békességgel, ami most benned van, kívánom, hogy százszorosra növekedjen benned, hogy még inkább képes légy hinni, mert ahol hit van, ott már minden megvan. Búcsúzom.
1992. 01. 12.
xxx