Fuzetlapok V
A Föld-közelben maradtak kaphatnak külso segítséget. Természetesen miután minden szállal a Földhöz kapcsolódnak, azokat keresik, akikkel együtt éltek, akiket ismertek. Ezek azonban már más kapcsolatok, nem azonosak a földi életben kialakult kapcsolatokkal.
Tehát ezeket keresik, szorosan ezekhez kapcsolódnak, és keresik rajtuk keresztül a megoldást.
Aztán vannak olyan esetek, amikor sikerül olyanokhoz csatlakozni, mint esetleg ti vagytok. Meglátják a Fényt a segítségetekkel, rajtatok keresztül, mert sötétségben vannak ok, és a sötétségben tapogatóznak és keresik a megoldást. Ez szintén az o akaratukon múlik, hogy mennyire keresik, és mennyire akarják megtalálni.
Van, aki nagyon jól elvan, csak esetleg szenved a szenvedélyétol, mert nem tudja kielégíteni, mert már nem ember, nincs teste, ami az illúziót kiváltaná.
Ezeket valamikor tudták az emberek, csak elfelejtették. Ez az, amit mondtam, hogy a mi munkánkba te is be tudsz segíteni azzal, hogy amikor elmész hozzá és nála vagy, tanítod, megpróbálod tudatára ébreszteni. Azokat a szálakat, gyökereket megpróbáljátok feldolgozni, amiktol majd nekünk kell megszabadítani, amikor már o tudattalan állapotban van.
Öntudatlan, ez a helyes kifejezés, a ti tudásotok szerint.
Mi már öntudatlan testtel dolgozunk, és a lélekkel. Amíg van tudata, addig segíthetsz azzal, amit tettél, és az Úr szeretetével, tehát azzal a módszerrel, amit már korábban is említettem, amit már tudsz. Tehát pontosan úgy csináld mintha egy beteget gyógyítanál. Hiszen valójában beteg. Beteg a teste és beteg a lelke. Tulajdonképpen ez a legnagyobb betegség. Addig, amíg tudata van, az erovel, amit kapsz, és rendelkezésedre áll, amikor odamész, próbáld megoldani a kötelékeket. Beszélni kell róla, tanítgatni. Ami még bántja, ami neki még problémát jelent, azt a tudatával kell megismertetni, hiszen ezt mind hallja a lélek is. Talán így egy lépéssel elobbre jut. Végül is valakinek - a ti kifejezésetekkel élve - a szenvedése az átköltözés elott attól függ, mikor vagyunk készen. Mikor tudtuk az összes köteléktol megszabadítani, mikor tudtuk a lelkét kiszabadítani. Az idotartam tehát ettol függ.
Általában egészen pontosan megfigyelheto, hogy a közvetlen átköltözés elotti, de még tudatos stádiumban már sokat alszanak. Ez az ido is már azt a célt szolgálja, hogy a test és a lélek megkapja a nyugalmat, mert arra van szükség. Ekkor már elkezdodik a felszámolás folyamata. Ezért már kezd senkit sem elviselni, hiszen az o útja már nem a további földi út, hanem másfelé vezet, ahol ezek a kapcsolattartások, és az emberek nem jöhetnek számításba.
Nagyon sokat tudsz segíteni, az idotartamot le tudod rövidíteni, és abban is tudsz segíteni, hogy o átjusson. Tehát segíts neki az eroddel, a tudásoddal és az Úr kegyelmével.
Ez vonatkozik a Föld-közelben maradt lelkekre is. Ha ilyenekkel találkozol, találkoztok, mert meg fognak keresni benneteket, oket is fel kell világosítani, hogy nincs testük, hogy már nem élnek. Azért, mert hasonlóan éreznek és látnak, mintha lenne testük. Nem értik, nem tudják, hogy miért nem képesek megfogni semmit. Miért nem áll szóba velük senki. Fel kell világosítani oket, hogy nincs testük, és meg kell próbálni, átküldeni oket, természetesen az Úr kegyelmével. Te és a tanítványaid meg tudjátok mutatni nekik a Fényt.
Ez az a folyamat, ami megteremtodött azzal, hogy az Úr életét adta földi emberként, amit már elmondtam.
Az O leszületése elott is volt erre lehetoség, de csak azoknak a kivételes személyeknek, akik hittek, akik el tudtak jutni egy bizonyos szintig. Ezért volt borzasztó nagy hiba, hogy a tudást, akik rendelkeztek vele, nem adták tovább. Nemzedékrol nemzedékre kellett volna öröklodnie, és akkor nem kellett volna így alakulnia sok mindennek.
A sokistenhit csak ámítás volt a hatalom birtokosai részérol. Ezek nem létezo dolgok. Csak egyetlen egyrol beszélünk, az Úrról.
Voltak, akik ezt tudták. Voltak, akik csak keresték az Urat, és azt hitték, ráfogták valamire, hogy az, de nem az volt.
Azokban az idokben is voltak már hasonló tudásúak, akiknek a feladata pontosan ugyanaz volt, mint a miénk, és ami most a tiéd lesz.
Ok voltak hivatva arra - minden korban megvoltak a kiválasztottak, léteztek, megtanulták -, hogy tanítsanak, továbbadják a tudást. De sajnos az emberi gyarlóság, az uralkodni vágyás, a hatalomvágy végül is ide vezetett, ahová vezetett. Mert ha megmarad a tudás, nem lett volna szükségszeru az Úr halála. Leszülethetett volna az Úr és eltávozhatott volna. Vagy sosem távozott volna el a földi testével. Idonként megjelenhetett volna, jelen lehetett volna köztetek. Nem lett volna szükségszeru a halála, ha a Föld nem lett volna ilyen gonosz, amilyen volt. Ebben a stádiumban azonban már szükségszeru volt az O halála, mert másképp az emberek nem hittek volna benne. És az Úr nem az emberi bunöket váltotta meg, hanem a megváltás lehetoségét adta meg az embereknek.
Biztosította, hogy azoknak, akikben egy szikrányi hit van, vagy egy parányi lehetoség van arra, hogy átkerüljenek, hogy azoknak a mi segítségünkkel legyen lehetoség a továbbjutásra.
A hirtelen halál, baleset, öngyilkosság, ezek külön-külön kategóriák.
Nem lehet egy esetként felfogni azokat, akik saját maguk vetik el életüket, és nem lehet azokat sem, akik "hirtelen" halnak meg. Mindenkinek megvan az életútja. Az életútjából - karma-sors - következik minden, tehát nem hirtelen, hanem betervezett. Mindenkinek a leszületése elott megbeszélésre kerül az életútja. Ennek megfeleloen alakul a földi élete, kap bizonyos fajta betegséget, vagy lesz valamelyik szerve gyengébb a sok közül, ami által majd el kell hagynia a testét. Ez teljesen változó, ahány annyiféle minden egyes embernél. Már születésetek pillanatában, magatokban hordozzátok a csírát, ami az idok folyamán érlelodik, kiteljesedik, és aztán bekövetkezik. Kinek elobb, kinek késobb. Van, aki csak nagyon rövid idore jön, mert ezt vállalta, van, akinél hosszabb ez az ido. Ahány lélek, mind-mind külön eset, mindet külön kellene megnézni, csak akkor lenne lehetoség a válaszadásra konkrétan. Általánosságban nem lehet válaszolni. Ez egy olyan téma, amire nem alkalmas a séma, ahogy te szoktad mondani.
Ez vonatkozik azokra is, akik meghalnak ugyan, de orvosaitok visszahozzák oket az életbe. Akiket klinikai halottaknak neveztek.
Az o élményeik hasonlóak, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinél így fog végbemenni a halál. Tévedés azt gondolni, hogy amit ok elmesélnek, az általános séma. Van, aki úgy megy át, van aki nem. Bizonyos értelemben ok kiválasztottak arra, hogy megismerjék ezt a folyamatot, hogy ha eljön az idejük, ne féljenek. Mondhatnám úgy is, ez nekik ajándék. Az ilyen emberek nem fognak félni a haláltól, szívükben békével tudnak beszélni róla. Mint ahogy neked is kedves témád a halál, de ha errol kezdesz beszélni, megfagy körülötted a levego, mert az emberek félnek. Félnek attól a pillanattól, mert semmit sem tudnak róla. Ha ismernék, nem félnének.
Ha lehetoséget kapok, természetesen újra eljövök és tanítalak - addig is, segítsd ot. Szüksége van rá, egyedül van, egyedül érzi magát. Tulajdonképpen te vagy az egyetlen kapaszkodó a számára ebben a reménytelen idoszakban. Egyébként nem reménytelen, hiszen itt vagyunk mi, és itt vagy te is, és ami a legfobb, amiért lehetünk és vagyunk, az az, hogy az Úr kegyelme vele van. Ezt mindenképpen tudatosítsd benne. Elég sürgos, mert már nem sokáig lesz tudata.
Ha elmész hozzá, mondd el neki, hogy ha eljön az ido, lelke kiszabadul testébol, a mi segítségünkkel. Három napig fogja látni a testét, ami már nem az övé. Porból vétetett és porrá lett. Ezt tudatosítsd benne, mert vissza fog vágyni a testébe. Tudni kell, elszakadni.
Ha meglát bennünket, ne féljen, érezze azt a szeretetet, amit megmutattunk neki, általad. Elvisszük, megmutatjuk neki a volt otthonát, ami már nem az övé. Ezután visszük tovább. Mondd el neki, hogy félelem nélkül jöjjön velünk, érezze az Úr szeretetét, ne nézzen hátra. Most már mennie kell.
Ugyan mi szürke ruhások vagyunk, s annak hívjuk magunkat, de azért bennünk is az Úr szeretet van, és vezérel minket az O türelme. Mi az O nevében végezzük a munkánkat, mert ezt vállaltuk, hogy segítsünk a rászorulóknak.
1992. 04. 20.
Sokat segítettél, és segíts tovább, hogy minél elobb át tudjuk készíteni. Szükség van rá, mert ennek a léleknek te vagy az egyetlen kapaszkodója. Ezért kell menned hozzá: hogy lásson, hogy ott vagy, hogy vele vagy. Mert mindazok, aki most ot körülveszik, ismeretlenek a számára.
Bár hagyja magát, de mégis azért van szükség a jelenlétedre, hogy legyen számára kézzelfogható kapaszkodó.
Ne törodj vele, ki mit mond!
Ha majd eltávozik, még akkor is, hosszú ideig dolgod lesz vele. Hosszú ideig segíteni kell ot, mert nagyon nehéz neki egyedül. Mint ahogy az elmúlt idoszak is nehéz volt.
Az a kérésem - bár a fia szíve szerint azt mondaná, nem - hogy mégis menj és vidd el neki a kézzel fogható szeretetet, az Úr szeretetét a kórházba.
Érdekesek az emberek, hogy addig, amíg nem tudják, nem foglalkoznak a dolgokkal, de abban a pillanatban, hogy elmegy valaki, rögtön látni akarják, rögtön el akarnak tole köszönni, és ugyanakkor bennük van valami remény, hogy hátha ok kapnak tole valamit.
Furcsa, de az emberek ilyenek.
Ne törodj semmivel sem, te az Úrtól kapod meg az O ajándékát ezért a munkáért.
O az egyetlen, aki számít, és aki számítson is mindig nálad. O legyen a szemed elott, és hidd el nekem, megkapsz tole minden segítséget.
Kicsit több türelemre intelek, nagyobb türelemre, ne haragudj érte. Szükséged van rá, és még nagyobb türelemre is szükség van, mint gondolod. Látod, hogy szeretettel hegyeket lehet mozgatni. Annyiszor mondtuk, mondjuk, és mindig is el fogjuk mondani, hogy az Úr alapköve a szeretet, a SZERETET. Ne törodj semmivel se, te csak szeress!
Hiszen nézd meg, az emberi testbol a testtol való elválás is mekkora munka, és milyen türelemre van szükség. Milyen türelmesen kell végigcsinálni.
Szeretnénk, ha ebben a munkában - ugyan eddig is teljes eroddel csináltad - most még ezt a kis idot végigcsinálnád, segítenéd ot.
Még nem fejezted be. Ha a testét elhagyja, utána is van dolgod, hogy amit elmondtunk, és elmondtál neki, azt is végig tudja csinálni. Még abban is segítened kell. Majd meg fogod kapni, hogyan. Bízd ránk magad, mert neki nem sok ideje van, és a segítségeddel lerövidül ez az ido.
És érdekes, milyenek az emberek - látod megint itt a türelem -, a fia, aki a legjobban szereti, már türelmetlen. Már ahhoz sincs ereje, kitartása, hogy az utolsó pillanatokat kivárja. Ahhoz is türelmetlen. És már megint pörlekedik, hogy miért kell ennyi ido. Ezért mondom neked, hogy a türelemre olyan nagy szükség van. Mert sok dolgot ti nem tudtok, hogy miért van így vagy úgy, hogy miért van ennyi idore szükség. Türelmetlenek vagytok, mert nem tudjátok, mert elveszítettétek a látásotokat, és nem látjátok, mi van a színfalak mögött. Tanuljatok meg mögé látni, te ezt tudod. Ne a díszleteket nézd, hanem ami mögött van!
A fia nem érti, ha o már megtett mindent - megtett mindent? -, miért nincs már vége, miért nem hal már meg. Azért, mert még nincs készen. És szereti ugyan, de mégis, ezt a fáradtságot - ami rettenetesen fárasztó neki, én elhiszem -, már ezt is nehezen turi és viseli el. És nehezen fogja viselni a további procedúrát, mert azt hiszi, minden elintézheto csak úgy. Mert Isten van, és egy karcsapásra meg lehet szüntetni valamit.
- Van kérdésed?
- Beszélj a kegyelemrol, a felkészítokrol!
- Többféle szint van, mint ahogy eddig is tudtad. Az Úr, miután megváltotta..., Lehetové tette, inkább így mondom, megadta a megváltás lehetoségét a halálával, megmutatta az embereknek az Utat. Tehát ezután a lehetoséget mindenki megkapja, ki-ki a maga szintjén.
Nem mindenki él vele, mert szabad akarata van. Vannak, akiknek mindössze az adatik meg, hogy csak annyit tudjanak meg hosszú ido után, hogy már nincsenek az élok sorában. Vagy, ha úgy fogalmazok, megkapják azt a lehetoséget, hogy bizonyos ido után megjelenünk elottük és megmondjuk nekik, hogy ok már nem élnek, emberi értelemben.
Minden korban voltak kiválasztottak, különleges képességu emberek, mint te is. Te is képes vagy megmondani nekik, ugyanúgy, mint mi, ha az Úr megadja a lehetoséget.
Akkor még mindig lehet az, hogy ha megjelenünk neki, megijed tolünk, és vagy elhiszi, amit mondunk neki, vagy nem. Szabad akarata van.
Van egy másik réteg, aki templomba jár, hisz az Úrban, de mindarról, ami a valóságos igazság, megint csak nem tud. Náluk is megvan annak a lehetosége, hogy megijednek, mivel nem tudnak rólunk. Ezt nem tanították nekik a templomban. Sok egyházi tanítás inkább fenyegetés, ijesztgetés, mintsem útmutatás. Nem csoda, hiszen ezeket a dolgokat a papok sem tudják. A pokol olyan értelemben, ahogy ok emlegetik, nem létezo, nincs.
Aztán vannak azon kevesek, akiket már tanítottál, és beérik a gyümölcs.
A lehetoség mindenkinek adva van, még az úgynevezett ateistáknak is.
Kinek-kinek a saját maga szintjén. Vagy él vele szabad akaratából, vagy nem, mert ragaszkodik a testéhez, ragaszkodik a tárgyakhoz, személyekhez. Ezért aztán jó sok idot kell eltöltenie a Föld-közelben, mire rájön, hogy már nem a Földön van. Helyesebben a Föld közelségében van, de már nem él földi emberként.
A kiváltságosok - akit tanítottál -, az is, aki most készülodik át, aki valóban megkapta a kegyelmet és a Békét.
Ott voltál, amikor nagypénteken megjelent neki az Úr és megkérdezte tole:
- Mit kívánsz, gyermekem?
O Békét kért, nem életet, bár szeretett volna még élni. Az Úr megadta számára a Békét.
Ezért kapta meg a Felkészítoket, ezért van az, hogy "szörnyu" betegsége ellenére "szépen", Békében hal meg.
Tehát nem biztos, hogy aki átlag életet él, és úgymond jó ember volt, nem biztos, hogy átkerül az alagúton, hogy átviszik.
Ezzel együtt mégis vannak olyan emberek, akik ugyan átlag életet élnek, de megpróbáltak szeretetben, békében élni. És ugyan nem ismerték meg Istent, mert nem adatott meg nekik, de mégis megpróbáltak valahogy, az o belso indíttatásukból kifolyólag, hogy úgy mondjam, a Tízparancsolat szerint élni. Tehát elofordulhat az, hogy ok ugyan nem ismerték Istent, mégis megkapják a kegyelmet.
Tehát nem lehet általánosítani, ahány eset, annyiféle. Most ezt a kivételt is azért mondtam el, hogy értsd, hogy a lehetoség mindenkinek áll, mindenki megkapja.
És van, aki hiába jár templomba, és hadd ne mondjam, hadd ne példálózzak, ami ugyan neked fáj, az édesapáddal. Aki elméletileg Isten szolgája kellett volna, hogy legyen, Isten igehirdetoje. És nem csak a könyvet kellett volna neki felolvasni, hanem magáévá is kellett volna, hogy tegye. Aszerint kellett volna élnie, de nem élt aszerint. Azért maradt itt, mert nem hitt benne. O is megkapta a felkészítoket, csak nem hitt benne, nem tudott róla, és elutasította oket. Nem élt a lehetoséggel. Mindenki megkapja a maga módján, csak van, aki él vele, van, aki nem.
- Az él vele, aki szeretetben él, és tud ezekrol a dolgokról?
- Nem biztos, hogy tud. Mint ahogy mondtam neked, van olyan ember, aki nem tud semmit sem, mert az élete nem úgy zajlott le. Nem adatott meg neki az a kiváltságos szerencse, mondhatom így, mint ahogy neked megadatott. De a belso harmóniája, békéje, a belso indíttatása alapján mégis csak olyan életet élt megközelítoleg, ahogy elvárta tole a mi Urunk.
Ha megjelenünk, van, aki megijed, van, aki nem. Van aki megérzi a jót, hogy ez jó, és ha ugyan meg is ijed, valahogy mégis érzi, hogy aki ott van a közelében, az jó.
Megpróbálom neked abszolút földiesen elmagyarázni, hogy vannak emberek, akikkel összetalálkozol és ellenszenvesek, és vannak, akik rokonszenvesek, jó a közelükben lenni.
O ugyan, mert nem hallotta, nem ismerte, és sose tudta, hogy mi vagyunk, csak azt érzi, hogy most itt van valaki mellette, nem ismeri, és mégis milyen jó a közelében lenni. Akkor ez által hagyja magát, hagyja, hogy segíthessenek neki, és meg tudják magyarázni, mirol van szó. Elfogadja és követi oket.
Tehát élt egy ember a Földön, nem ismerte az Urat, semmit nem ismert, de mint kegyelmet megkapja. Érzésbélileg ugyan csak azt tudja, hogy aki ott van vele, az jó, jól esik neki, jól érzi magát vele, de ez egyben átsegíti a félelmén is. Át tud menni, el tud jutni oda, ahová kell.
- Mitol függ, a szálak elvágásának a sorrendje?
- Természetesen nem mindegy, hogy melyik szálat mikor vágják el, ha belegondolsz.
Akkor most vegyük a konkrét esetet, akirol most konkrétan szó van. Azért mondtam el neked, hogy el kéne gondolkodni, és visszafelé menni, hogy honnan kezdted el nála, és hogyan lépkedtél mind elobbre és elobbre. Akkor már megvan a sorrend is. Igaz?
Minden ember, eset más.
Csak szép lassan, óvatosan, egy-egy szót, mondatot elejtve, apránként tudtál elore menni.
Végül is az adott helyzetben neked kell megtalálni a sorrendet. Ezért tanítunk, ezért foglalkozunk veled.
Ezt úgy értsd, hogy most mondjuk úgy, te vagy itt a Földön, és te tudsz az emberrel beszélni. Te vagy az elohírnök, és te, mint elohírnök, megpróbálod elokészíteni. Ez a te munkád, és most megláthatod, hogy a te munkád nélkül o nem lenne itt, ahol most van. Tehát a te munkád, annak eredménye, a felkészítok munkája.
A te munkád és a te sorrendiséged törvényszeruen más, és ez törvényszeruen változik nálunk, annak megfeleloen, hogy te hogyan tudtad elokészíteni a talajt. Aszerint határozódik meg nálunk a sorrend. Mi az, amit te nem tudtál elérni nála, mi az, amire nekünk nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Mi az, amivel nekünk már nem kell foglalkozni, mert te már megoldottad.
Tehát a sorrendiség ezeknek a függvénye.
- Van kérdésed?
- Igen. A zsidók Isten kiválasztott népe volt. Megölték Jézust. Ezek után hogyan vonatkozik mindez rájuk. Kaphatnak-e kegyelmet, vagy nem.
- Ezt megint csak nem lehet általánosságban nézni. A zsidók voltak az Úr kiválasztott népe, kik messze eltávolodtak tole. A zsidók közt is van olyan ember, aki annak vallja magát, és hisz Istenben, az Úrban, és a maga egyszeruségében megpróbál úgy élni. Általánosságban ezt nem lehet nézni és megmagyarázni, mert ok szét lettek szórva a világ minden tájára, különbözo földbe kerültek, és mint magvak kikeltek. Ezen belül, látod, ez megint egy olyan témakör, ami nagyon összetett. Hiszen nem mondhatom, most már nem lehet beszélni a Biblia szerinti zsidó néprol. Ma már ez nincs, nem létezik. Általában vannak, úgy tudom mondani, zsidó vallásúak, aztán még van ugye a földön jó néhány vallás. De úgy, ahogy annak idején a Bibliában le lett írva, ma már nem beszélhetünk róla. Tehát olyan, hogy zsidó nemzet, nincs. Ez a kérdés így már megszunt, sajnos. Hiszen az országukat feldúlták, szétdúlták, és beteljesedett, amit az Úr mondott, hogy szétszóratnak. Tehát ez rögtön megmagyarázza, hogy abban az értelemben már nem lehet beszélni zsidó néprol, ma már csak egyes emberekrol lehet beszélni, nincsen kiválasztott nemzet.
Azt az egy kiválasztott valakit, akire kíváncsi, vagy és aki zsidónak vallja magát, azt lehet vizsgálni legföljebb.
Ma már csak emberek, kiválasztottak vannak, akik hisznek az Úrban, és a törvénye szerint élnek. Nincs nemzetiség, és nincs létszám, amirol újabban egyesek beszélnek.
Gondold meg - és te ismered a Bibliát -, az Úr minden egyes bárányáért eljön; akkor hogyan határozná meg a létszámot pontosan O, és pont az utolsó pillanatban. Mert hiszen, ha csak abból indulunk ki, hogy a lehetoséget megadta mindenkinek, akkor az utolsó ítélet perceiben megtéroknek is megadja. Hiszen a keresztfán, az utolsó pillanatban, a latornak is megbocsátott, nem felejtette el. Akkor hogyan lenne lehetséges, hogy számot, vagy idopontot mondana.
Megmondottuk, hogy lesznek elohírnökök. Azt is megmondottuk, hogy te ne törodj semmivel. Készülj, mert majd eljön a te idod.
Ezeknek az úgynevezett elo prófétáknak is, ha más nem is, az a feladatuk, hogy megismertetik, felelevenítik a Bibliát, és beszélnek róla. Ennek is megvan a maga haszna. A hiba ott van, hogy egy ido után, hogy úgy mondjam, elszállnak. Azt hiszik, ok az egyedüli kiválasztottak, és megjelenik a kísérto, aki hatalmat, hírnevet kínál. Ilyenkor kezdik azt hinni, hogy csak ok az Úr igaz képviseloi. Csak az kap kegyelmet, aki vakon követi oket. Ez már ingoványos talaj. Azért kaptatok józan észt, hogy észrevegyétek ezt, hogy ne doljetek be nekik. Az Úr hol mondott ilyet az evangéliumokban. Emlékezz a jó pásztorra! A Szeretet sohasem ijesztget, a Szeretet sohasem parancsol, fenyeget. Ha ilyet tenne, nem lenne Szeretet. O csak szelíd, halk hangon kér. Senkit nem hagy ki, senkirol nem feledkezik meg. Persze itt szükséges részetekrol az igaz, tiszta szívbol eredo bunbánat. Az, hogy lásd be a hibádat. Merd kimondani, hogy vétkeztem, és megbántam. Akkor döbbensz rá, hogy O sohasem haragudott rád, és nem is neki kellett gyakorolni a megbocsátást, hanem neked. Te nem tudtál megbocsátani önmagadnak, és féltél, hogy az Úr megbüntet, mert a papok, az elo próféták beléd ültették ezt a félelmet.
Mit gondolsz, az úgynevezett vallásos emberek miért félnek olyan iszonyatosan a haláltól?
Miért, hiszen a hitük szerint a mennyországba kerülnek.
Azért, mert félnek. Félnek a Szeretettol, az Úrtól. Arra tanították oket, hogy a bunösöket kénköves tuzben égeti el az Úr. Ilyen nincs, ez nem létezo. Mindenki magának csinálja a poklot. A lelkek, akikben nincs szeretet, azért nem szeretnek itt lenni, azért is akarnak visszaszületni a földre, mert nagyon rosszul érzik magukat itt köztünk, ahol csak a Szeretet van. Nekik ez a pokol. Ezért van az, hogy a Földön kell megkeresni, megtalálni, megtanulni a Szeretetet. Ha a Földön megtanulod, akkor itt jól érzed magad. Nem véletlenül vágysz te ide, és nem félsz a haláltól. Te tudod, hogy itt mi vár rád. Neked már számtalan esetben megmutatta az Úr, megmutattuk mi az O végtelen, mindent átható, megérto és megbocsátó szeretetét. Ide csak az jön nyugodt szívvel, aki ezt tudja. Ezért tanítunk, hogy ezt mondd el az embereknek. Ezért adta az Úr a Szeretetét, a Fényt neked, hogy mutasd meg az embereknek. Ez a te képességed, ez a te feladatod. És ne csüggedj, fognak támadni, mert tudják, hogy te valóban át tudod adni, nem úgy, mint ok. Neked nem kell hírnév, te csendben, szerényen tedd a munkádat, akkor maradsz hiteles. Nem baj, ha nem tódulnak hozzád az emberek. Sok ilyet láttál, sok helyen megfordultál, egy ido után, hogy úgy mondjam, mindegyik lecsengett. Aki a Szeretetet keresi, megtalál téged, és akkor jön a te munkád. Ne küldj el embereket. Majd mindig megtalálod a megoldást, ha kéred az Úr segítségét. Minket is azért adott melléd, hogy segítsünk, tanítsunk téged. Ha elgyengülsz, nem tudunk segíteni, mert nem tudsz átvenni bennünket, pedig mi itt vagyunk mindig melletted. Benned vagyunk. Benned van a Szeretet. Légy eros koszikla, és akkor senki sem tud legyozni, senki sem tudja elvenni az erodet. Persze sebeket fogsz kapni, ami nagyon tud fájni. De te vállaltad, nem? Elmondta az Úr, mikor kezet adtál, hogy mi vár rád. Ugye elmondta? Nem titkolózott. Egyenesen megmondta, hogy sok sebbol fogsz vérezni, és utána kérdezte meg, hogy vállalod-e. Így volt, igaz?
Te a kezedet adtad ezek után is. Persze ez már a második pecsét volt, mert az elsot itt kötöttük, mielott leszülettél a Földre. Eloször itt vállaltad a küldetést. Ez kettos kötés. Tedd a dolgodat, ne törodj semmivel!
Nem véletlenül mondtuk, hogy te az Úr szolgája vagy, és azt használd, abból élj, amit mi mondunk, azt tanítsd. És soha többé ne jusson eszedbe könyvet ajánlani. Azt mondd el, amit megtanítunk neked, ez az egyenes forrás. Egyébként azért ne ajánlj könyvet, mert az emberek nem biztos, hogy megtalálják az ellentmondást, azt, amit te megtalálsz. Ha emlékszel, azért is csináltattunk veled ilyen gyakorlatokat, hogy keresd meg, hol a bukfenc a mondanivalóban. Jól megoldottad mindig, mert te tudod, amit tudsz. Az emberek nem tudják, ezért kell megtanítani, tanítani oket. Ne higgyenek el mindent csak azért, mert szépen csillog. Ez az álca, az illúzió, amirol annyit beszéltünk neked. Nem tudják elválasztani az ocsút a tiszta búzától. De te is csak addig tudod, amíg ránk, az Úrra támaszkodsz, tehát vigyázz! Neked mindig a kör-ön belül kell maradnod, addig leszel hiteles, ha kilépsz, már te is csak ember vagy, aki téved, aki elcsábítható. Tehát légy eros állhatatos!
Ha most nincs több kérdésed, akkor menj, teljesítsd földi küldetésedet, és szolgáld az Urat. Az O szeretetével búcsúzom.