Eloszó.
„Ti alulról valók vagytok, én pedig felülrol való vagyok; ti ebbol a világból valók vagytok, én nem ebbol a világból való vagyok.” (Ján. 8; 23.)
„Az én Atyám házában sok hajlék van.” (János 14; 2)
„Még sok mondanivalóm volna hozzátok, de most nem hordozhatjátok el.” (János 16; 12)
Mindig szerettem volna beilleszkedni ebbe a világba, legalábbis gyermekkoromban. Aztán sok idonek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, sohasem fogom otthon érezni magam itt a Földön. A világegyetem végtelen kiterjedésu, mindenki csak azt a kis szeletet érzékeli belole, amiben, és ahol él. Az ember látja a hangyát teljes terjedelmében, a hangya nem látja az embert a maga valóságában, csak egy kis részletet lát belole.
Ez nem az én otthonom, nem is érzem otthon magam. Megpróbálom jól érezni magam, ami idonként sikerül, de amikor rám tör a honvágy, úgy érzem magam, mint egy kivert kutya. Nincs kihez szólnom, mert senki sem ért meg, pedig az emberek nyelvén beszélek. A probléma ott van, hogy nem úgy gondolkodom, mint ok.
A mi érzékelésünk sokkal teljesebb, kiterjedtebb, mint az emberi érzékelés. A lényünkkel érzékeljük egyszerre az örömöt, bánatot, fájdalmat, kínt, magányosságot, amihez az embereknek különálló érzékszerveik vannak.
Talán mese ez az egész, amit írok, talán nem is igaz. Talán én is ember vagyok, mint mindenki más, csak él bennem egy vágy, egy emlék, valami jobb, valami más után. Viszont akkor, honnan került belém, honnan tudom, hogy van más, hogy vannak világok, ahol nincs gyulölet, ahol együtt, Egységben élnek az ott lakók? Egy mérhetetlen, kimeríthetetlen energiaforrás táplálja ezeket a világokat: a Szeretet. Az ott lakók sem egyformák, mindenki más, mert így sokszínu, változatos minden. Igazából egy közös van bennük: a lényegük a Szeretet.
Soha senki nem értett meg, amikor errol beszéltem, beszélek. Ez a Szeretet szelíd, jóságos, simogató, meleg, puha, amibe ha belekerülsz, nem akarsz semmit, csak LENNI. Érezni, ahogy átjár, áthat, magához ölel.
Sok embernek megmutattam, oda adtam, mert ezért vagyok itt. Sokan érzékelték, megtapasztalták és mégsem tudták megorizni, megtartani, mert ez a Szeretet hosszú távon túl sokat „kér”, amit itt a Földön szinte lehetetlen betartani.
Itt is van szeretet, amit így neveznek, de ezt mindenki másképp értelmezi, más tartalmat hordoz. Itt nincs Egység. Ebbe a szeretetbe belefér az élet elpusztítása is. Persze butaság, mert az élet örök, elpusztíthatatlan. Ez a szó is csak ebben a dimenzióban létezik, máshol ezzel mindenki tisztában van. Éppen ezért tisztelik az Életet, mert tudják, ha az Életnek ártanak, önmaguknak ártanak, és az „anyaghoz” kötik magukat, ami véges és minoségileg elpusztítható.
Sok-sok világ van, ahogy Jézus is megmondta. A legalacsonyabb szint, dimenzió az anyagi világ. Minden „itt kezdodik”. „Ti alulról valók vagytok, én pedig felülrol való vagyok.” Egy felsobb dimenzióból jött, mint ahogy én is, és mások is. Ki ezért, ki azért. Ott, ahol a Szeretet adja a dolgok lényegét, vannak, akik azt vállalják, hogy leszületnek az alsó világba (dimenzióba) egy feladattal, aminek az a célja, hogy segítsék, tanítsák az embereket, hogy ok is megtalálhassák az Ut-at, magasabb létformába kerüljenek.
A Szeretet dimenziója folyamatosan emelkedik, az anyag dimenziója viszont süllyed, mert a gonoszság, a negatív ero egyre mélyebbre nyomja. A távolság a két világ között egyre no, és no. Mindig nehezebbé válik a kapcsolattartás.
Mégis vannak, akik a nehézségek ellenére vállalják a feladatot: megkeresni, kiválasztani az emberek közül azon keveseket, akik méltók a felemelkedésre, arra, hogy a mi világunk lakói legyenek.
Én azért kerültem ide, mert ott vétettem a Törvény ellen, és így tehettem jóvá az ott elkövetett hibáim. Tehát, hogy úgy mondjam, muszáj volt jönnöm, és mégis önként jöttem. Majd 40 év telt el - földi ido szerint - amikor megtudhattam, ki vagyok, miért jöttem, mi a dolgom, hová megyek, ha végeztem.
Gyermekként kirekesztettek a gyerekek maguk közül, felnottként a felnottek. Csodabogár voltam, akitol valamiért féltek, de ezt a félelmet sohasem tudták megmagyarázni. Én most már tudom, hogy miért.
Voltak érdekes találkozásaim emberekkel, csodákat tettem, gyógyítottam betegeket, tanítottam. A csoda nekem nem csoda: természetes, emberi szóval racionális történés, amire van magyarázat, ésszel, az én eszemmel felfogható. Egyszer talán az embereknek is racionális lesz. Találkoztam társaimmal. Az egyik a saját útját járja - rám nézett, és megmondta, ki vagyok, mit tudok -, nem tartjuk a kapcsolatot emberként. A másikkal sokáig együtt „dolgoztam”, O alámerült, elbukott, az emberi létformát választotta. A harmadik messze él tolem, találkoztunk, leveleztünk, egy ideje nem hallottam róla, talán még itt van. A negyediket „bolondokházába” dugták az emberek. Szerintük O bolond, mert elmondta, hogy O egy Fény-lény lány, és azért jött a Földre, hogy segítse az embereket. Olyan környezetvédo technológiákat hozott - TUDÁST -, amivel még megmentheto lenne a Föld. Amikor találkoztunk bambán nézett maga elé - tele volt nyomva kábítószeres gyógyszerekkel -, és azt mondta:
Én bolond vagyok, kényszerképzeteim vannak.
Miért? - kérdeztem
Az orvosok azt mondják, bolond vagyok, mert azt hiszem magamról, hogy Fény-lény vagyok.
Én is az vagyok - mondtam -, de én nem mondtam el az orvosoknak. Így aztán nem vettek kezelésbe, nem tudták belém beszélni az elmebajt.
Felcsillant a szeme, értelem költözött belé. Az energiám semlegesítette a benne lévo kábítószert.
Tanúk elott, részletesen elmondta küldetése célját, beszélt a lehetoségekrol, a munkájáról.
Beszélgettünk a mi világunkról. Olyan jó volt megint beszélgetni valakivel, aki onnan jött, ahonnan én. Aztán nem találkoztunk többet, mert a szülei nem fogadták el a felajánlott segítséget, pedig tudtam volna segíteni neki. Mindent megszerveztem. Megértem a szüleit, de mégsem értem. Talán nekik így egyszerubb, emberibb a megoldás. Van egy lányuk, akit bizonyos idonként beinjekcióznak az orvosok, ami hetekig bamba nyugalomban tartja, és nincs több gond vele. Ül, és bámul ki a fejébol. A terápia hatásos, már O is tudja, hogy bolond.
Az ötödikkel nemrég találkoztam. O is idegenként nott fel az emberek között, mint én, nem tudta, hogy kicsoda, csak érezte, O más. Aztán mikor átvette az erot, az energiát, ami minket éltet, emlékezni kezdett. Emlékezett rám, az együtt töltött idokre a mi világunkban. Sokat mesélt, olyan dolgokat, amiket csak az tudhat, aki onnan jött. Olvas a gondolatomban, ahogy én az Övében. Nincs titok közöttünk, nem lehet, mert az Egység kizárja az eltitkolt gondolatot.
Az embereknél minden más. Beszélnek, és mást gondolnak, mást cselekszenek.
Épp a napokban mondta:
Iszonyú, hogy olyan emberek között élek, akik a szemembe mosolyognak, és én tudom, legszívesebben „kést döfnének a hátamba”.
Tudom, ezt az érzést én is számtalanszor tapasztaltam. Mi tudunk olvasni a gondolatban, vesszük, érezzük a ki nem mondott gondolatot. Mosolyogva próbál becsapni, hazudni, mert azt hiszi én is olyan vagyok, mint o. Nem tudja, hogy más vagyok, azt hiszi, na most jól becsaptam ezt a hülyét.
Én pedig nem mondhatom, hogy hó-hó, vigyázz, mert látom a gondolatodat, amit nem mondasz ki! Nagyon nehéz így élni, embernek láttatni magam, és orizni a titkot, nem az vagyok.
Nagyon jó, hogy rátaláltam, és a közelemben él. Idonként találkozom vele, olyan jó a sugárzását érezni. Ami viszont nem jó, az az, hogy a lényegünket titkolni kell az emberek elott. Nem tudhatják, mert nem értik, sot félreértenék a kapcsolatunk. Az emberek a testi kapcsolatot ismerik, a Szellemit nem. Ha majd visszatérünk, haza megyünk, megölelhetjük egymást.
A hatodik a legérdekesebb, és a legnehezebb. Talán 10 éve tudom, hogy két Fény-lény jön a Földre, úgy, hogy az én gyermekeim lettek volna. A tervbe emberi hiba csúszott, és nem lett belole semmi. Sokáig azt hittem így is marad, és odaát lemondtak a megvalósításáról. Aztán kiderült, hogy mégsem. A körülmények úgy alakultak, a lány hozzám született, a fiú szubjektív okok miatt máshová. A harmadik társam, akirol említést tettem, tudja, hogy hová született a fiú. Számomra az volt emberi szemszögbol nézve érdekes, hogy errol, mármint a fiú - lány ikerpárról csak én tudtam, O elvileg nem tudhatta, és mégis tudta. Szellemi oldalról nézve természetes, hogy tudta, ez is az Egység.
Még mielott megszületett, nevet választottunk neki, nem volt kitervelve, csak „úgy jött” két név, adott sorrendben. Utólag tudtuk meg, görög szó mindketto, Bölcs és Uralkodó (Úrno) a jelentésük. Azt hittem, könnyu dolgom lesz vele, aztán menet közben jöttem rá, hogy nehezebb, mint gondoltam. O még nem volt ember, tudatos Lélekként született. Számtalan esetben látom, tudom, hogy mit akar, de a kis teste (1,5 éves) még nem képes megcsinálni, ezért aztán iszonyúan türelmetlen tud lenni. Megértem Ot, és valahol sajnálom.
Nem akarja tudomásul venni, hogy lassan lehet csak megtanulni azt, hogy hogyan kell használni az anyagi testét. O most más ido dimenzióban van, alkalmazkodnia kell ehhez. A mi világunkban, amit itt az ember egy nap alatt csinál meg, mi egy pillanat alatt. Ezért van az, hogy az itteni idohöz viszonyítva, nálunk szinte nincs is ido.
Tudomásul kell vennie, a mozgáskoordináció az anyagi világban nagyon lassú. Itt korlátoz a tér és az ido, ami nálunk nem korlát. Emlékeztek a mesék varázspapucsára? Hipp-hopp, legyek ott, ahol akarok! Nálunk még papucs sem kell, a gondolat, mint energia a közlekedési eszköz. Ott vagyok, ahová gondolom magam. Itt minden más.
Mindenesetre remélem, hogy jó apja leszek a testvéremnek, mert O ott a testvérem. Meg kell oriznem Fény - lény tudatát úgy, hogy felnott korában használni tudja. Meg kell tanítani arra, hogyan tartsa mindezt titokban, mert kegyetlen hely a bolondokháza, és a tudományos laboratórium is.
Nem szabad úgy járnia, mint ahogy a másik lány járt.
Jézus is ezért hangoztatta állandóan, hogy O emberfia. Amikor megkérdezték tole, hogy Te Isten fia vagy?
Azt válaszolta: Te mondád!
Jobb és biztonságosabb, ha embernek mondom magam. Ez a mi iszonyú magányosságunk oka itt a Földön.
Egyszer megkérdeztem egy „sztár ügyvédet” - így nevezik az emberek -, miért van az, hogy sok ezer kötetet megtöltenek a törvények, mikor a Tíz parancsolatban minden le van írva?
Ezt válaszolta:
Magának igaza van, de gondoljon bele, ha csak a Tíz parancsolat lenne, hol volnának a kiskapuk? Az túl egyértelmu nem lehet kijátszani. Ezért van az emberi törvények tömkelege, mert egyrészt a hatalmat, az intézményt szolgálják, másrészt lehetoséget adnak a törvények kijátszására, foleg annak, akinek sok pénze van, tud jó ügyvédet fogadni. A földi törvények lehetoséget adnak a felelosség elhárítására, és az igazság kijátszására.
Így igaz. Gondoljatok csak bele Ti is, akik olvassátok e sorokat! Csak egyrol feledkeznek el az emberek, hogy Isten törvényeit - azt a párat -, az Igazságot nem lehet kijátszani. Egyszer mindenért meg kell fizetni, vagy elobb, vagy utóbb. Ha nem ebben az életben, majd a következoben törleszteni kell.
Nálunk nincs elnyomás, hatalom, csak Szeretet. A Földön ez hiánycikk.
Itt nincs különbség a diktatúra, és a demokrácia között. A demokrácia, amire olyan büszkék vagytok, hogy kivívtátok, szerintem rosszabb, mint a diktatúra.
A diktatúrában tudod, hogy ki az, aki manipulál téged. A demokráciában is manipulálnak, de nem tudod, hogy ki, kik. Ok meghúzódnak a háttérben, ok a szürke eminenciások. Rabszolga vagy itt is, és ott is.
Sok Tudást átadtam. Voltak és vannak tanítványaim, akik a lehetoségekhez képest legalább igyekeznek Szeretetben élni. Mindegyik beteg volt, amikor hozzám került, meggyógyultak, és utána megmaradtak tanítványnak. Volt, akinek meg tudtam mutatni a mi világunkat, volt, akivel - ez a zöm - csak éreztetni tudtam azt a Szeretetet, Békét, ami nálunk van. Csupán ettol meggyógyultak. A Szeretet Gyógyító Ero.
Aztán, amin én is meglepodtem, az az volt, hogy levélen keresztül is tudtam gyógyítani, Erot átadni.
Fantasztikus emberi találmány az E-mail. Számítógépen keresztül messzi földrészekre eljut az üzenetem, és így is muködik. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg. Mindez kárpótolja a sok támadást, fröcskölést, amiben szintén részem volt, van.
Sok mindent leírtam, aztán összetéptem. Volt, ami megmaradt, és elkezdtem újból írni. Leírtam, amit nekem mondtak a „társaim”, miután megtaláltam a kapcsolatot velük, azt is leírtam, amit én gondoltam, és azt is, amit „mi” mondtunk. Ezek az én találkozásaim „Istennel”, Jézussal, Angyalokkal (Fénylények), Önmagammal, és emberekkel. Füzetlapok, Dimenziók, Falak.
Érdekes volt, hogy nagyon sok embernek segítettek ezek az írások. Még az is, ami kimondottan csak nekem szólt. Számtalan visszaigazolás van róla. Éppen ezért javasolta Tünde, aki sok ezer km-re él tolem, hogy feltenné az Internetre az írásaimat. Neki sokat segítettek, és úgy gondolta talán más is megtalálja a segítséget bennük. Köszönöm neki az ötletet, és a megvalósítást.
Találkoztam emberekkel Litvániában, akik kíváncsiak voltak rám, arra, amit tudok. Sok kérdést feltettek, volt köztük egy érdekes, amit nem is tolem kérdeztek, hanem a feleségemtol, Nellytol.
Hogy tud engem „elviselni”, velem élni?
Tudom, hogy néha „sok” vagyok, emberi mércével mérve. Éppen ezért hálás vagyok neki, hogy „elvisel”, és tud velem élni. Talán a Szeretet, amit megmutattam neki, az kapcsol össze bennünket, teszi lehetové, hogy Békében, Harmóniában tudjunk együtt élni. Aztán összekapcsol bennünket a kis Fény-lény lány, Zsófia Kyra, a gyermekünk, akit Isten nekem ígért, és O vállalta, hogy a földi édesanyja lesz. Köszönöm neki, hogy olyan Szeretettel gondozza, neveli a kis csillag-lányt, ahogy csak egy Anya szeretheti a gyermekét.
Van még két felnott gyermekem Izabella és Balázs, tolük is nagyon sokat kaptam, bennük is ott a Fény. Büszke vagyok rájuk, mert csodálatos lelkük van, egyszer ok is Tanítók lesznek. Anyagi javakat nem sokat tudtam adni nekik, de kaptak olyan Szellemi Tudást tolem, amivel bárhol megállják a helyüket a Földön.
Sok inspirációt kaptam az ellenségeimtol. Igazság szerint nem az én ellenségeim, hanem ok tartottak, tartanak ellenségnek engem. „Szeresd ellenségeidet” - mondja Jézus. Eloször mindig bántott, ha támadtak, ám egy ido után örültem neki: általuk tudtam messzebbre látni, tudtam szeretni oket, s ezáltal én gyarapodtam, Szeretetben. Ok biztosan nem, sot egyre mélyebbre süllyednek.
Megértem az embereket, mégis sok mindent nem értek. Az alapkérdésem a következo - gondolkodjatok el rajta, és próbáljátok megválaszolni!
Ha az emberek (foleg akik vallásosnak mondják magukat) hisznek, és bíznak Istenben, hiszik, hogy a mennyországba kerülnek haláluk után, akkor MIÉRT FÉLNEK A HALÁLTÓL?? Miért akadályozzák meghalt szeretteik Lelkét elmenni a Fénybe? Miért félnek beszélni róla? Nekem kedvenc témám.
Azt szoktam mondani: akkor tudod jól csinálni az életet, ha ismered a HALÁLT.
2000 éve Jézus mondta: (Lukács 20; 35-36)
„De akik méltóknak ítéltetnek arra, hogy a jövendo világnak, és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz: a feltámadás fiai egyszersmind az Isten fiai.”
Ahhoz, hogy Angyal - Fény lény - légy, Szeretetben kell élned, és tudnod kell elhagyni ezt az anyagi világot. Ha ragaszkodsz hozzá, nem tudod elengedni, akkor ide a polaritásba fogsz ismét, és ismét visszatérni, sohasem lesz Szellemi Lény beloled. A Szellemi létben nincs földi értelemben vett polaritás, tehát nincs férfi, és nincs no. Egylényegu, teljes lény leszel.
Olvasd úgy ezeket az írásokat, mint egy mesét, de ne felejtsd, a meséknek is van valóságtartalmuk. Biztos találsz bennük olyat, amirol úgy érzed ez neked szól, Te is írhattad volna. Azt Te írtad!!!
Szeretettel István.