Nagyapam 1918 decembereben halt meg, karacsony heteben. En oteves voltam, s a hat gyerek kozott a lefgiatalabb. Meg nem fogtam fel a halal valodi jelenteset, es orokke konyorogtem a mamanak, hogy vigyen el nagyapahoz, vagy hozza ott haza.
A temetes elotti esten, emlekszem, megfogtam az unokatestverem kezet:
- Menjunk be a nagypapahoz a haloszobaba, hhatha ott van!
Kinyitottuk az ajtot. A szoba kozepen egy angyal allt. Hosszu, aranyszoke haja volt, amely a hatat verdeste, es a padloig ero feher kontost viselt. Finom, fatyolszeru szarnyait enyhen kitarta. Nem mozdult, nem is fordult felenk, mi pedig ahitatos csendben neztuk ot. Leirhatatlanul szep volt. Kiszaladtunk, hogy elmondjuk a mamanak; egy angyal van a nagypapa szobajaban! A mama bement, bar nemigen hitt nekunk. De mar nem volt ott senki.
- Helen Ruff - Le Moure, Eszak-Dakota