Ima
" Ó nagy
Szellem, akinek hangját hallom a szélben,
s akinek lehellete életet ad az
egész világnak, hallgass meg
engem!
Odalépek eléd,
én, sok gyermeked közül egy.
Kicsi vagyok és gyönge.
Szükségem van a Te erõdre és
bölcsességedre.
Engedd meg, hogy
szépségedben járjak, s hogy szemem mindig
lássa a
bíborvörös
naplementét.
Engedd, hogy kezem tisztelettel
érintse a dolgokat, amiket te
alkottál,
hogy fülem meghallja hangodat.
Ajándékozz meg
bölcsességgel, hogy amit népemnek
tanítottál,
s azt a tanítást, amit
beleírtál minden falevélbe,
elrejtettél minden sziklába, megismerjem.
Nem azért keresem az
erõt, hogy föléje kerüljek
testvéreimnek,
hanem hogy le tudjam küzdeni
legnagyobb ellenségemet,
önmagamat.
Tégy
készségessé engem, hogy tiszta kézzel
és nyílt
pillantással
léphessek eléd, hogy
lelkem, ha életem elveszti színét,
mint a lemenõ nap,
szégyenkezés nélkül mehessen eléd."