Hogyan kezded a napod?
Michael
egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg
tudott öríteni.
Mindig jókedvü és mindig tudott valami
pozitívat mondani. Ha
valaki
megkérdezte, hogy hogy van azt válaszolta: "Ha jobban
lennék, kettö lenne
belölem." Született optimista volt. Ha valamelyik
beosztottjának rossz napja
volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív
oldalát
kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy
egy nap odamentem
hozzá
és azt mondtam:
"Ezt egyszerüen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig
pozitívan.
Hogy csinálod ezt?"
Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom
magamnak:
"Két lehetöséged van. Választhatsz, hogy
jó vagy
rosszkedvü akarsz lenni.
Minden alkalommal, ha történik valami, magam
választhatok,
hogy
elszenvedöje legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belöle.
Minden
alkalommal,
ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a
panaszkodását
vagy felhívhatom a figyelmét az élet
szépségeire.
Én a
pozitív oldalt választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerü." szóltam
közbe.
"De, egyszerü." mondta Michael, "az élet csupa
választási lehetöségbõl áll.
Te döntöd el, hogyan reagálsz a
különbözö helyzetekben.
Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják
a
hangulatod.
A mottód: te döntöd el, hogy hogyan éled az
életed."
Gondolkoztam
Michael szavain.
Rövid idövel késöbb elhagytam a Tower Industry-t,
hogy önálló
legyek.
Szem elöl tévesztettük egymást, de gyakran
gondoltam rá, ha úgy
döntöttem,
hogy élek. Néhány évvel késöbb
megtudtam, hogy Michael súlyos
balesetet
szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18
órás
mutét
és sok hetes intenzív ápolás után
Michaelt elbocsájtották
a kórházból
fémtámaszokkal a hátában. Mikor
meglátogattam megkérdeztem
hogy érzi
magát. Azt válaszolta: "Ha jobban lennék,
kettö lenne
belölem.
Szeretnéd látni a sebemet?"
Lemondtam róla, de
megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a
baleset pillanatában.
"Nos, az elso, ami átsuhant az
agyamon az volt, hogy a lányom
- aki pár hét múlva jjön világra -
jól van-e? Mikor
pedig a földön
feküdtem emlékeztem, hogy két
lehetöségem van:
választhattam, hogy élek vagy meghalok."
"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam
tudni.
Michael folytatta: "Az ápolók valóban jó
munkát
végeztek. Végig azt
mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor
begurítottak a
sürgosségire láttam
az orvosok és novérek arckifejezését, ami
azt jelentette:
'Halott ember.'
És tudtam, hogy át kell vennem az
irányítást."
"Mit csináltál?" kérdeztem
tole. "Nos, mikor egy felvételis novérke hangosan
megkérdezte, hogy
alergiás vagyok- e valamire igennel válaszoltam. Az
orvosok és
novérek
csöndben várták a válaszom.
Mély levegot véve
visszaordítottam: 'A gravitációra!'
Mialatt az egész csapat nevetett elmagyaráztam nekik: Az
életet
választottam. Tehát megoperáltak, mintha
élo lennék és nem
halott."
Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetoen maradt
életben,
de csodálni
való hozzáállásával is. Tole
tanultam, hogy minden nap
lehetoségünk van
választani, teljes életet élni.
Hozzáállás kérdése
minden. Ezért ne aggódj
amiatt, mi lesz holnap. Minden nap van elég, ami miatt
aggódhatsz.
És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.
Most szabadon
választhatsz.
MIT VÁLASZTASZ?