"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
Nézd a Vendégkönyvet
Kékmadár
Füzetek 
Lehetõségek ezrei...
Szinte minden kérdésben ez áll fent, annyi féle megoldás, választás, lehetségek a jövõ felé...
A Jövõ, amit elõre nem láthatunk.
Vajon hogyan tudunk akkor választani úgy a jelenben,
hogy az maximálisan kihozza a legjobbat belölünk... ?
Gondolatok mint teremtõk...
Érdekes, mert ha valamire erõsen gondolok, és ezzel megteremtem
( ki látja, ki csak tapasztalja és van aki nem is tudd rola)
az elképzelésemet a gondolatom anyagi formába láthato!
De mi van azokkal a gondolatokkal amiket pont azzal zártam ki,
hogy elképzeltem elöre a jövõt ?
Irányítás ? valami ilyesmit érzek, irányítás meg az is ha elképzelem azt a jövõt amit szeretnék magamnak, egyáltalan nem biztos, hogy nincs valami más amit sokkal jobban élveznék,
de még sosem gondoltam rá. :)
Micsoda bizalomra van szükség a lét fele, hogy csak repüljünk vele! :)
Nem megy ki a fejembõl, az a sok lehetõség, amit nem tudunk elképzelni, mert éppen másra koncentrálunk, vagy éppen más fele nézünk, akár valami érzés takarja ( itt gondolok hiány érzésre, vagy bánatra) ettõl aztán nem vagyunk képesek olyan dolgokra gondolni ami már túl megy az elképzelésen, akár fantáziánk müvének is hívhatjuk... Mikor már nem a gondolkodás kreálja a gondolatokat, hanem a gondolatok csak jönnek szabadon és formálják a fantázia képet...
Mit hivunk elképzelésnek és mi a fantázia akkor ? van aki egy sorba sorolja...
De képtelenség egy sorba nézni... elképzelem ezzel irányítom a gondolatokat milyen "legyen" a képzeletem...
Fantázia játszok a gondolatokkal ha így ha úgy ...látom azt amit még elképzelni sem merek :)
Oh ezt vajon hogyan lehet szavakba fogalmazni, hogy erthetõ is legyen ?
Miért ilyen nehéz átadni érzéseket ?
Miért ilyen nehéz fogalmazni olyan dolgokat amiket az ember a szívében érez,
és legszívesebben kikiabálná a világnak ?
Ez is valamiféle gát, már megint ez a gát... ha arra gondolok, hogy öszintelenség építi a gátat,... akkor egyszerüen egy félelem ez a "nemtudomhogyfogalmazzammeg" érzése.
Talán baj ha nem értik meg, mi jönn ki az emberbõl?
Vagy egyszerúen csak a reakciok halma miatt válogatja meg az ember a szavakat ?
:) érdekes
Most megint képzelödtem, elképzeltem irányítással...
hát pont ezt teszem mikor fogalmazok és nem engedem ki úgy ahogy akar jönni,
mert elõre elképzelem azt, hogy mi lesz a reakcio és máris lefékezem önmagam...
Micsoda körforgás ez... mondhatnám mókuskeréknek is...
Mennyi lehetõség kizárva...
Vissza