"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
Nézd a Vendégkönyvet
Kékmadár
Füzetek 
Kismadár...
Egy kismadár, aki olyan kiváncsi volt,
mi van fent... amit már álmaiban látott,
hogy megállás nélkül csak a felhõk fölé készült.
Repkedett erõlködött egész nap,
fáradtan és kimerülve feküdt minden este.
De reggel újra kezdte, újra kezdte a probát.
Élvezte és érezte a hajtóerõ szinte álandoan szólt a szívében.
Annyira megfeledkezett mindenrõl, hogy még enni, inni sem akart.
Csak gyakorolt és kiváncsi volt, vajon mi van ott fent ?
Hogy? Merre ?
Tudta eléri amire kiváncsi...
Az álmai kepei mindig elötte lebegtek.
Minden nap vihar, de minden nap újra kezdte.
Egyre csak gyengült a vihar lefelé húzta,
hisz közel sem olyan magasra került így, kedve keserü ízü lett.
Már azon kapta magát,
hogy Õ maga is viharosan harcolt a viharral,
harcolt önmagaval.
Belekeseredett és egy nap azon találta magát,
hogy már nem is probálkozik.
Mint aki mindent feladott, mint aki az álmait is kitépte.
Meglepödve nézett magára, vajon hová tünt a hajtó erõ?
Hová tünt a lelkesedés, hová tüntek az álmok?
Szíve halkan megszólalt: Soha ne add fel!
Elhatarozta ma, itt, most... ennek vége.
Kezdek elörõl mindent, tudom hogyan kell, hisz már ereztem,
megteszem hísz akaratom még erõsebb lett most.
Tudom milyen érzés a vihar, nem fogok vele ellenkezni,
inkább kihasználom, hogy magasabbra repítsen.
Így az ellenséges energia nem zavaro lesz...hanem segítõ,
így tisztelhetem becsülhetem, hisz segít nekem.
Szerethetem!
Azota harc nélkül boldogan repked...
Vissza