"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
Nézd a Vendégkönyvet
Kékmadár
Füzetek 
Illúzió...
Nõk, hordoznak magukban valami csodálatos csodát, az önzetlen szeretet érzését,
úgy egészében és hevességében.
Valami fantasztikus érzés, mikor elõkerül és hevíti a testem, minden részem csak örül,
és imád mindent és mindenkit.
Megért mindent és mindenkit. Nem haragszik nem morog, csak van...
és fényeskedik...
A lelkünk, az igaz mivoltunk elõkerül és örül, játszik a világban...
Ezt már valamikor megtapasztaltam, de nem ilyen szinten,
kózel sem ilyen mélységben mint most.
Végúlis most úgy fogom fel, hogy egy út volt saját magam érzései között
és így megláthattam az igazi okát annak mi gátolja a
nõket ennek az érzésnek a kihozásában.
Az illúzió! A képzelet...
Szerelem érzés... illúziók... megfosztanak engem a jelenbe való figyelésre...
Szeretet hiánya hozza ezeket ki, nem érzem hogy szeretnek,
hát kreálok magamnak valamit az elmémmel...
és így elképzeltem ami nem valós.
Ez útán már csak erre figyelek, és ezt keresem az elme álandoan kutat,
keres, a múltba a jövöbe, képzelõdik...
Fájdalmas, felismerés, ha már nem lehet lépni, ha már nem lehet reményt látni...
és akkor kiszakad a szívem...
DE akkor megjelenik az igazi érzés, az az önzetlen szeretet...
az amiért sovárogtam... az a tökéletes érzés amit mindig úgy képzeltem el,
hogy majd valaki fogja nekem adni, valaki ki fogja belõlem hozni, valaki által majd érezhetem...
Közbe meg csak RAJTAM múllik mikor gondolok rá.
Ahogy ezt megtalálom, kihozom magamból a szeretetet és mindenkit és mindent szeretek...
energiám megnõ, életet érzek és élvezem minden pillanatát.
Vissza