"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
Nézd a Vendégkónyvet
Kékmadár
Füzetek 
Idõ...
Szerda: Egész nap rohantam, idegességet éreztem, nem igazán tudom miért... Nem találom a miértjét, mert nem gondoltam semmire, de mégis idegesitett, hogy nem vagyok nyugodt... egésznap az járt a fejembe, hogy nincs idõm semmire, mennyi dolgom van. Éreztem a feszültséget, éreztem az idõtlenséget. A türelmetlenséget, mindent szerettem volna elintézni, átélni, változtatni amit arra a napra kigondoltam magamnak. Semmi nem úgy jött össze ahogy elképzeltem, ahogy vágytam arra... Vágytam a harmoniára, arra hogy nyugalomba legyek, és egyre csak arra gondoltam hogy idegesit hogy nem találom meg, nincs idõm semmire, még meditálni sincs idõm. Csak rohanok egésznap és "nincs idõm" ... Este elgondolkozva mentem az ágyba, mit csináltam ma ? szinte semmit...csak "nincs idõm" mérgesitett, abból állt a napom....
Vajon hány percet töltöttem gondolatba a "nincs idõmmel" ?
Péntek: Felébredtem, az elsõ tekintetem a feljövõ napra kacsintott... olyan jó érzés volt meglátni ahogy a madarak fürdenek az elsõ napsütésben, elidõztem az ablakban és elképzeltem, hogy a nap engem is átjár, élveztem az elsõ sugarait. Nevettem a szívemben a madarakkal, szinte repkedni lett volna kedvem... Pillanatok voltak csak, de óráknak tüntek, az a harmonia amit az elsõ pár percben éreztem, követett mindenfelé az nap. Nyugalom volt még a veszekedõ gyerekekben is, kinevettem hogy milyen murcos képet vágnak mikor mérgesek, erre a tükörhóz rohantak, hogy nézzék meg magukat, és neki álltak rajta nevetni Õk is, eltünt a "haború" köztük... Még csak percek teltek el a napból és mégis sok sok apro élménnyel teli éreztem magam. Olyan jó érzés volt rapillantani a virágra ahogy ragyog a napfényben, adtam neki friss vizet. Az nap mindenfele jártam, és elintéztem dolgomat, olyan hip hopra, hogy észre sem vettem mit teszek. A játekokat úgy pakoltam el, hogy nevettem azon milyen édesen játszottak vele egy órája a gyerekek, nem mérgelõdtem rajta. A mosogépbe a ruhákat úgy raktam mint aki valami csodálatos dolgot müvel. A fõzés az nap valami misztikus dolognak tünt ahogy éreztem mindennek az illatát, és ahogy elcsodálkoztam a vizcsepek csillogásán. Még csak dél van , de már egy heti élménnyel teli dolgot érzek a szívemben. A szomszéddal beszélgettem, ki elmeselte baját, és úgy ment el, milyen jó volt, hogy volt valaki aki meghallgatta... Az útcán egy ember mérgelödött, hogy lekéste a buszt, és odaszoltam neki semmi baj, jönn a másik addig legalább sétálsz egyet a másik buszmegállohoz. Nevetett és mondta igazad van... Keszültem az üzletbe tejért, más igazán nem kellet az nap, erre a szomszéd bekopog, itt egy doboz tej, mert a férjem sokat hozott haza nem fogy el nálunk... hm egy út megsporolva :) sok érdekes "véletlent" láttam az nap... dolgozott az idõbácsi nekem :) élvezettel figyeltem.
Minden aproságot meglátott a szemem, minden apró mozdulatot úgy éreztem át mindha az a pillanat egy egész órában játszodott volna le... Fantasztikus energiát éreztem, fáradság, türelmetlenség nyomát sem láttam az nap... Mint aki egésznap csak meditál...
Sorolhatnám a sok sok élmenyem, ami szinte pillanatról pillanatra érzödött... csodálatos pillanatok.
Mikor meditálunk, az idõ eltünik csak harmoniát érzünk, csak nyugalmat, szeretetet... békés perceket, mikor kinyitjuk a szemünket csodálkozva látjuk, hogy amit éreztünk "idõt" nem egyezik az óra idejével :) Talán valahogy így van ez ha elõhozzuk a harmoniát az idõt nem ugy érezzúk mint percek, mint órák, mint aki rohan az idõ ellen... hanem mint akinek az idõ dolgozik...
Este mosolyogva mentem aludni, mennyi elmaradt dolgot megcsináltam az nap...
Mindkét napban 24 óra telt el...
"Nekünk csak arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idõvel, amely megadatik."
A "kezdjünk" nekem most a hogyant jelenti....
Vissza