"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
Nézd a Vendégkönyvet
Kékmadár
Füzetek 
Érzés
Elképesztõen müködik :)
Egy gondolat és megjelenik :)
Fantasztikus csak érezni önmagam és nézni milyen csodás minden...
Nagyon sokszor megprobáltam már leírni milyen érzés... megprobáltam átadni,
vagy legalább megmutatni valahogy...
Amikor a könny csurdúl ki a szembõl az örömtõl... ahogy a szeretet átjárja minden izmod,
minden részed minden gondolatod.
Egyszerüen úgy érzem magam mint aki megsemmisült... és porra vált es ujra ebredt :)
Az a nõ aki néha elkalandozik érzelem világában,
az a nõ aki elgondolkozik gondolatokon ami nem is a sajátja és annyira elmerül a gondolatban,
hogy minden körülötte elhalványúl,
az a nõ aki vár valami csodára, hogy kihozhassa önmagát...
az a nõ aki nyugtalanul szemléli a társait, mert nyugtalannak látja õket
és csodalkozik miért, hísz Õ maga nyugtalan :)
Az a nõ aki veszekszik, mert saját gondolatát akarja, hogy erõsebb legyen...
Sorolhatnám még tovább...
Azt a nõt... akit más formált, akit az emberek ragaszkodása formált,
akit a nem értés formált, akit a nem szeretés formált,
akit befolyásolhatott bármilyen eszme és ez formálta,
akit a gondolatok nem tisztán látása formált... és sorolhatnám ezt tovább...
Most én magam, porrá teszem azt a nõt, megsemmisül azzal,
hogy megértem az Õ kalandját, megértem hogy miért tette,
megértem, hogy miért érezte, megértem, hogy miért gondolta,
megértem, hogy miért formálta úgy magát...
Megértem mert én magam vagyok... a részem :) és örömmel átölelve megsugom neki,
hogy nem muszály játszania a formálást ...
Egyszerüen csak élheti önmagát :)
így ahogy most van... teljességben és hatalmas szeretetben a szívében...
Fantasztikus mikor saját magunkat csak úgy kiengedjük... és érezzük az érzést...
A test mintha elhalványulna, mintha átlátszó lenne a levegõ csak úgy átfúj rajta...
Mint a gátak minden ajtaja csak úgy kinyitodna...
Érzem ahogy áramlik belém a mosoly, már szinte nem is csinálok mást, csak mosolygok
( fáj az arcizmom )
egyszerüen csorognak a könnyeim az örömtõl...
Csodálatos átérezni a világot magamban, az összes ember fájdalma világos...
az összes ember öröme világos...
Értelme lett mindennek és mégsem számit semmi...
Csak az, hogy ebbe az érzésbe fürödhessek és érezhessem...
Most még az átadás nem fontos... hisz hogyan lehetne ezt átadni akárkinek is ?
becsomagolni nem lehet :) megha lehetne is talán összetörne kicsomagolás közben :)
Nincs is rá szükség... hisz olyan fényes... olyan ragyogo és olyan jó érzés,
hogy mindenki felveszi, mindenki érzi, mindenkihez eljut és mindenki csodálkozik,
hogy kicsomagolta úgy, hogy nem is tudta mit kapott :)
Én meg csak csendesen mosolygok :)
Más dolgom nincsen :)
Vissza