Elmúlt szerelem


Elsõ beszélgetésünk óta
Szenved a szívem, de jó volna.
De nem hittem el soha,
Hogy szerelmed igaz volna.

Szerettelek mindig, mindenhogy,
Sose értettem, nem érzem ezt viszont.
Hiányzott nagyon, kételyem nõt ez úton,
De reményem nem hagyott fel soha.

Reménykedtem, hogy ez a való,
Amit mondasz igaz való.
De mindig vártam láthassam,
Nem láttam, így feladtam a valót.

Elvesztettem reményem is,
Fájt nagyon és fáj még most is.
De talán az még jobban fáj,
Mi van ha miattam fáj?

Szenvedek most örökre?
Sorsom képe forog körbe.
Mindig így járok én sajnos,
Várom, hogy lássam a sohajom.

Nem vágytam én egyébre,
Csak szíved melegére.
Úgy érezhetem én a tied,
Ha csak magaméra figyelek.

Itt kérek én bocsánatot,
Hogy eljátszottam valoságod.
Ne haragudj rám ezért,
Szerelem éhség volt a vezér.