"Ha magasra
felemeled a fejed
és megcsokolod a szelet,és megöleled az eget, és elmondod imadságodat,
és soha nem hazudsz, egy napon megtanitunk hogyan kell repülni."
Nézd a Vendégkönyvet
Kékmadár
Füzetek 
2010
Te csak fogd a kezem,
Vezesd lépteimet
Szoritsd csuklom
Érezzem, hogy velem vagy bent...
Te csak fogd a kezem
Mocsáron át
Széllben hidegben
Fénylõ napsütésben...
Te csak fogd a kezem
El ne ereszd
Minden reménységem
Mosolygo bekeségem
Benned Veled Érted...
Te csak fogd a kezem...
2010 elsõ napján ilyen érzések jöttek le nekem.
Micsoda bizalom engedni, hogy vezetve legyünk,
mégis szabadon arra mehetünk merre éppen kedvünk van...
Egyfajta igéret magamnak, melyen át a letezõt
a mi Jó Istenünket az egységet ( éppen, hogy van kedved hívni )
fogadom el önmagamban mint iranyitomat...
hogyan máskép tudnám ezt megfogalmazni, az a szál az az érzésszál
mi összeköt minket el nem vághato,
elménk néha kreálja azt a fajta illúziót, amikor elszakadva érezzük magunkat.
DE csak egy illúzió... A szál el nem vághato.
Mégis figyelmeztetni kell önmagam erre, hogy elne feledjem
és ne kerüljek elmem illúziójába sokáig,
hogy azt el is higgyem önmagamnak.
Bizalom benne, vele, érte,
micsoda bizakodo év áll elöttünk...
Vissza